A helytörténeti kiadvány bácskossuthfalvi bemutatóján Papp László dedikálja könyvét (Fotó: Herceg Elizabetta)
A bácskossuthfalvi Monográfia Helytörténeti Egyesület gondozásában a nyár végén újabb gazdagon illusztrált, kétnyelvű, közel 200 oldalas kiadvány jelent meg, mely nem csak a méhészeknek lehet hasznos olvasmány. A szerző, Papp László bevezetőjében rövid áttekintést ad a méhészet történetéről, majd Omorovicza méhészetének első írásos említésének, a török időkben, 1570-ben készült összeírásnak szentel egy fejezetet.
A továbbiakban a könyv lapjain a gondos kutatásnak köszönhetően kirajzolódik a három falu, Pacsér, Bácskossuthfalva és Krivaja méhészegyesületeinek és méhészetének története. Levéltári, könyvtári kutatások mellett Papp László nagy hangsúlyt fektetett a személyes visszaemlékezések összegyűjtésére is, így részletesen olvashatunk arról, hogy tájaikon a múlt század hetvenes éveiben hogyan zajlott a pergetés. Az időszerű feladatokról és a Mézes Napok rendezvénysorozatról is ír, de a különböző díjak elismerések felsorolása sem marad el. A fotók is értékes információkat hordoznak: Papp Lászlónak sikerült fényképeket találnia az 1930-as évekből, ez mellett a kilencven fotó végigkíséri a méhészet történetét az említett három településen: az utóbbi évek Mézes Napjai, a mézkirálynő-választás és a jelenlegi méhészek aktivitásai is szerepelnek benne.
Megtudjuk, hogy Omorovicza társadalmi, közösségi élete a könyvtár megalakulásával vette kezdetét 1864-ben, majd 1867-ben az Olvasókör, 1874-ben Polgári Kör alakult, melynek tagjai között méhészek is voltak. A Magyar Országos Méhészeti Egyesület 1879-ben alakult, bácskossuthfalvi tagja is volt, Berger József, aki az 1885-ben megtartott budapesti méhészeti kongresszuson mint önálló kiállító vett részt, de megemlíti Faragó Józsefet is, aki a XIX század végén többször publikált az Országos Méhész Egyesület Magyar Méh című lapjában, s akinek méhészete mai viszonylatban is figyelemre méltó, 103 családból állt. Az 1898-ban nyílt palicsi földműves iskolában a diákok órarendjében mint tantárgy, a méhtenyésztés is szerepelt, s ennek az iskolának bizonyítottan voltak pacséri és bácskossuthfalvi diákjai is. A méhészet tehát egyidős a faluval, ma már nem tartják a méheket faköpűben és kasokban, melyeket sásból, nádból, szalmából, kukoricacsuhéból fontak és marha- vagy lótrágyás sárral tapasztották, de mint a kiadvány utolsó lapjaiból kiderült, a méhészegyesület ma is jelentős szerepet játszik a falu életében.
A kötet recenzense Agárdi Gábor, a szöveget Apostolović Celluska Márta fordította le szerb nyelvre, a grafikai szerkesztés Besnyi Károly, a fedőlap ifj. Papp László munkája. Készült a szabadkai Rotografika nyomdában.
A bácskossuthfalvi bemutatót követően a Méhek szorgalmával című, küllemre is tetszetős kötetet november 15-én, csütörtökön 17 órakor a pacséri iskolában is bemutatják.
