2024. július 16., kedd

Hogyan boldogultak a sok hóval?

Megkérdeztük a kishegyesieket
Faragó Zoltán: A havazás nekem személy szerint bőségesen adott munkát. Éjszaka ügyeletes voltam, és többször is el kellett hányni a havat az épület körül. Amikor hazaértem, természetesen kezdhettem otthon is. Ráadásul aznapra beszéltem meg, hogy hozzák a disznót vágni. Még be sem fejeztem, máris jött a hívás a tűzoltóságtól (mivel önkéntes tűzoltó vagyok), hogy menni kell a buszokat meg az árokba csúszott autókat kimenteni a hóból. Egyszóval mozgalmas volt a hétvégém.

Papp Zoltán: Úgy birkózok meg vele, mint mások: lapáttal. Lapátoltam is éppen eleget. Mivel egy szűk utcában lakom, az úttesten nem túrták el a havat, csak vasárnap került rá sor, de most már minden rendben van, fő, hogy lehet közlekedni. A hernyótalpas buldózert, amit én vezetek, nem vonták be a munkálatokba, mert valószínűleg szállítani kellett volna a helyszínekre.

Butterer Barna: Lehet, hogy sokan megharagudnak, ha azt mondom, hogy én kimondottan szeretem a havat. Ennek a sok hónak a földművesek csak örülni tudnak, hiszen most már jöhetnek akár a kemény fagyok is, az őszi vetés biztonságban van. Persze ilyenkor sem tétlenkedünk. Én rendszerint ilyenkor szoktam elvégezni a műhelymunkákat, felkészíteni a gépeket a tavaszi munkálatokra.

Keszeg Ágnes: A hó eltakarítása nekem is sok munkát adott a hét végén. Itthon is le kellett takarítani a járdákat, meg azután a vadászotthonnál is ahol a háziasszony szerepét töltöm be. Szerencsére a férjem tudott segíteni, mert egyedül nagyon nehéz lett volna ennyi havat elhányni. Nem is az a 30 centi hó volt a gond, hanem hogy az erős szél néhol méteres torlaszokat hordott össze.