Pénteken a kishegyesi és a topolyai temetőben kegyeletadó megemlékezést tartott a Magyar Nemzeti Tanács. Ennek keretében Kishegyesen átadták a felújított első világháborús tömegsírt és a mellette lévő emléktáblát, amely a háború helyi áldozatainak névsorát tartalmazza. A felújított első és második világháborús hősi emlékműnél Topolyán is megemlékezést tartottak. Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke a szerb és a magyar nép megbékéléséről beszélt, és elmondta, hogy szívügynek tartja az ilyen emlékhelyek renoválását és megőrzését.
– Ezeknek a felújításoknak és megemlékezéseknek mindenképpen közösségmegtartó, identitásőrző szerepe van. Az MNT-nek az oktatás, a tájékoztatás, a nyelvhasználat és a kultúra mellett az ilyen jellegű dolgok nem tartoznak a hatáskörébe, ám kiváló kapcsolatunk van a Hadtörténeti Intézettel és Múzeummal, és az utóbbi időben jelentős figyelmet fordítunk arra, hogy különböző önkormányzatok területén, velük együttműködve, közös projektumokban vegyünk részt, és mindent megtegyünk annak érdekében, hogy fel legyenek újítva ezek az emlékhelyek. Fontos, hogy emlékezzünk a történelmünkre, fontos, hogy a jövő nemzedékei számára is elmondjuk, mennyire jelentős a béke és az együttélés. Ezen a projektumon keresztül erre mutatunk rá – fogalmazott az elnök, majd hozzáfűzte, nagy öröm számára, hogy ebben az évben létrehozták a kishegyesi és a topolyai emlékhelyet.
A kegyelet virágai a topolyai emléktáblánál (Ótos András felvétele)
Fontos emlékezni – mondta Juhász Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség intézőbizottságának elnöke.
– A haza hívó szavát 173 kishegyesi férfiú hallotta meg, és ment el harcolni, de soha nem tért vissza szerettei ölelő karjába. Rájuk is emlékeztünk, és arra a 17 katonára, aki a frontról visszatérve egy vonatbalesetben hunyt el. Ezek az emberek egy-egy családi történetet képviseltek, és a hazájukért harcoltak. Most itt állunk – 106 évvel később –, és emlékezünk, emléket állítunk nekik – közölte Juhász Bálint, majd arról is szólt, hogy lezártuk a közös múltunkat szerb barátainkkal.
– Véres harcok, megtorlások, a történelem két oldalán állás is jellemezte az elmúlt időszakot, de egy évezred óta együtt élünk, és királyi házasságok, életre szóló barátságok, egymást óvó szerb és magyar közösségek története is írja a közös történelmünket. Kimondtuk, minden áldozatért kár, egymás történelmét tiszteletben tartjuk, és a közös jövőbe nézünk. Ez a hadsírfelújítás mennyire más képet mutat, mint az úz-völgyi hadisír elbirtoklása és meggyalázása. Erre lehet és kell építkezni – fogalmazott az intézőbizottság elnöke.
A megemlékezés történelmi hátteréről Csőke Márk történész elmondta, hogy vélhetőleg több kishegyesi áldozata is volt az első világháborúnak.
– A mai napon megemlékeztünk 173 név szerint ismert, kishegyesi magyar honvédről, aki az első világháborúban esett el. Emellett 17 olyan katonáról, aki 1918. október 25-én hajnalban, egy vasúti szerencsétlenségben vesztette életét, Kishegyes és Topolya között. Az első világháborús kishegyesi áldozatok közül 173-at ismerünk név szerint, de ettől több van. Ezekre az emberekre vonatkozóan van levéltári forrás, de ez a szám magasabb. Ők többnyire Galíciában és a balkáni fronton vesztették életüket. A vonatbalesetről pedig azt kell tudni, hogy a Budapestre tartó, katonákat szállító szerelvény ismeretlen okok miatt megállt Csengettyűsnél, és hátulról egy tehervonat beleszaladt. A beszámolók alapján azt feltételezik, megálltak az állomáson, hogy búzát csempésszenek az éhező Budapestre. Vélhetőleg ennek estek áldozatul a vonaton utazó katonák – fogalmazott a helytörténész.
A megemlékezés alkalmi műsorának ünnepi szónoka Kovács Károly, a VMSZ elnökségének tagja, dr. Bíró Andor, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóságának igazgatója és Juhász Bálint volt. A megemlékezést kísérő alkalmi műsoron fellépett Ralbovszki Csaba színművész és a Szajkó énekcsoport. A felújított tömegsírt megszentelte és rövid imát mondott ft. Bartus Ervin kishegyesi plébános. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével dr. Nagy Dániel, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának konzulja, Bájity Borisz, a VMSZ alelnöke, Ótott Róbert tartományi oktatási titkár, valamint számos más anyaországi, vajdasági és helyi politikus, közéleti szereplő.
A MAGYAR–SZERB MEGBÉKÉLÉSNEK JEGYÉBEN
A felújított első és második világháborús hősi emlékműnél kegyeletadó megemlékezést tartott Topolyán is a Magyar Nemzeti Tanács. A Nyugati temetőben főtisztelendő mgr. Szakály József topolyai plébános áldotta meg az emlékművet. Dr. Bíró Andor, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóságának igazgatója megosztotta gondolatait a jelenlévőkkel, melyben arról is szólt, hogy a haza, a nemzet és az állam fogalma mögött emberi közösségek állnak. Rámutatott, nekünk, magyaroknak a XX. század két vesztes világháborúja, az ország megcsonkítása, a többszörös szélsőséges hatalmi elnyomás és nemzeti széttagoltság közepette különös tapasztalataink vannak, hogy mindezt átérezzük. Az itt nyugvó katonák többsége az első és a második világháborúban vesztette életét. Hősök voltak, mert noha nem annak készültek, nem haboztak feláldozni életüket sem. Meglátása szerint a történelem megmutatta, nemcsak kortársaikért, hanem értünk, az utódokért is meghaltak.
Fremond Árpád, az MNT elnöke felszólalásában a magyar–szerb megbékélés fontosságáról is szólt. Jelentősnek nevezte, hogy a hadtörténeti intézettel és múzeummal, illetve a magyar kormány minden intézményével és szervével is kialakult egy olyan kapcsolat, olyan együttműködés, amelyen keresztül erősíteni és segíteni lehet ezt a közösséget. Kitért rá, hogy a magyar és a szerb nép – ha csak az elmúlt 200 évet vesszük figyelembe – sosem állt egy oldalon. Az első és a második világháborús sírok mellett ott vannak Topolyán, a Nyugati temetőben az 1848–49-es sírok is.
– Az 1848–49-es szabadságharc, illetve az első és a második világháború során is több véres leszámolás volt a két nép között. Mélyek voltak a sebek. Talán sokan úgy gondolták, ezeket a sebeket sohasem lehet begyógyítani. Hála a gondviselésnek, annak, hogy voltak olyan magyar és szerb politikusok, akik tettek ezért az ügyért, sikerült a megbékélés. A történelminek nevezhető megbékélés megtörtént 11 évvel ezelőtt, majd törölték a kollektív bűnösség elvét. Ennek köszönhetően lehet ma ilyen rendezvényeket megtartani. Az elmúlt két évszázadban senkiben sem merült fel, hogy hasonló tiszteletadás lehetne, hogy hasonló együttműködés létrejöhetne a két ország között. A második világháború után több mint 40 éven át nem volt szabad beszélni sem a borzalmakról. A történelmi megbékélés után most ott tartunk, hogy első és második világháborús sírokat újíthattunk fel – emelte ki az MNT elnöke.
Szatmári Adrián, Topolya község polgármestere beszédében a béke üzenetét is megfogalmazta.
– Azért gyűltünk ma össze a topolyai Nyugati temetőben, hogy méltó tisztelettel adózzunk a katonák előtt, akik az első világháborúban életüket áldozták a hazáért. Sírjaik renoválása nemcsak az ő emlékük megőrzését szolgálja, hanem a béke fontosságának üzenetét is hordozza. A mai esemény alkalmával olyan ügyet szolgálunk, amely mélyen összekapcsolja múltunkat, jelenünket és jövőnket. Itt az első világháborúban elesett magyar katonák sírjainál tiszteletünket fejezzük ki a hősök előtt, akik ugyan nem topolyai születésűek, de ebben a földben lelték meg végső nyugalmukat. Az itt nyugvó katonák a hazájukért harcoltak, és ma – több mint egy évszázaddal haláluk után – végre méltóképpen emlékezhetünk meg róluk – emelte ki beszédében. Rámutatott, ezek a sírok sok évtizeden át nem kaptak elég figyelmet, a történelem viharai, a politikai változások és az elmúlt időszak nehézségei miatt a megemlékezés lehetősége sokáig elmaradt. Ma azonban új korszakot élünk, amikor országaink, Magyarország és Szerbia erős kapcsolatának és az elmúlt évek közös erőfeszítéseinek köszönhetően olyan légkört teremtettünk, amelyben a kölcsönös tisztelet és a megbékélés került előtérbe.
Hangsúlyozta, az esemény nemcsak a múltunkról, hanem arról is szól, hogyan tekintünk a jövőbe.
– Ezek a katonák olyan korban éltek, amelyet a háború, a vérontás és a fájdalom jellemzett, de mi, itt és most, békében emlékezhetünk rájuk. Ez a béke nem jöhetett volna létre a magyar és a szerb nép között fennálló szoros együttműködés nélkül. Ma, amikor ezen hadisírok felújításáról beszélünk, egyben arról is szó van, hogy a múlt sebei begyógyulhatnak, ha közösen dolgozunk azon, hogy ne csak a jelen, hanem a jövő is békés legyen. A Nyugati temető ezen része mostantól nemcsak a múlt fájdalmas emlékeit idézi, hanem a megbékélést és a kölcsönös tiszteletet is szimbolizálja. Ezek a sírok a magyar katonák emlékük őrzésén kívül annak az üzenetét is hordozzák, hogy a történelem során átélt nehézségek ellenére a magyar és a szerb nép képes volt túlélni, és most – a XXI. században – képes egymásra találni a közös jövő érdekében, és megőrizni történelmi értékeinket – mutatott rá a polgármester.
Az eseményen fellépett a Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ Cirkalom táncegyüttes vegyes kara, valamint Hajvert Ákos versmondó.
Nyitókép: A magyar–szerb megbékélésnek köszönhetően emelt fővel tiszteleghetünk elődeink sírjainál. A felavatott topolyai emléktáblánál az MNT küldöttsége (Ótos András)
