A topolyai színházteremben kedden este bemutatták Nagy Tibor Löszbe taposva – Topolya és környéke a még hidegebb napokon című könyvét, amely 1944/45 véráztatta eseményeit dolgozza fel. A harminckét évnyi kutatás anyaga a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság társkiadójának kiadásában jelent meg.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet különösen azokra a kiadványokra fektet hangsúlyt, amelyek a társadalomtudomány területén jelennek meg, tehát emlékezet- és helytörténetírással, történelem- és irodalomtudománnyal, szociográfiával, szociológiával foglalkoznak – mondta Kormányos Katona Gyöngyi, a VMMI igazgatója, aki köszöntőbeszédében méltatta az újonnan megjelent könyvet. Rámutatott arra, hogy Nagy Tibor könyve hiánypótló, mert olyan időszakkal foglalkozik, amely nagyon érzékeny. Az 1944/45-ös vérengzésekről sokáig nem igazán lehetett beszélni, a szerb–magyar jószomszédi viszonyoknak köszönhetően azonban megoldódott ez a tabutéma, és ennek köszönhetően jelentek meg az elmúlt időszakban olyan jellegű kiadványok, amik érintik az említett időszakot.
– Egy pici helyreigazítást is ad talán a történelemben; helyreigazítást azáltal, hogy nem mellébeszélünk, hanem elmondjuk a tényeket, egy tudományos munka alapján írunk olyan esetekről, amik ebben a könyvben is megjelentek, ezért döntöttünk amellett, hogy támogatjuk a kiadványt – fogalmazott a VMMI igazgatója.
A szerző már egyetemistaként jó ismeretséget ápolt a megboldogult Matuska Márton újságíróval, akinek biztatására kezdett mélyrehatóbban foglalkozni az 1944/45-ös történésekkel. Nagy Tibor könyvében nemcsak a topolyai eseményekről ír, hanem külön fejezetekben értekezik a szomszédos településeken bekövetkezett sorscsapásokról.
– Topolyai lévén magával Topolyával, a mezővárossal akartam foglalkozni, viszont 32 évnyi kutatás után, akarva akaratlanul kerültek elő adatok, amelyek nem kimondottan Topolyára vonatkoztak, hanem például Csantavérre, de mégis köthetők Topolyához – mint kiderült csantavérieket hoztak és végeztek ki Topolyán. Aztán ott van Moravica és Bajsa. Mindig azt mondják, hogy ezek a faluk vértelenek, de kiderült, hogy mégsem, ugyanis idő közben találtam olyan neveket, amik az említett falukhoz köthetők, így külön fejezetben feldolgoztam mindkét települést. Pacsérról is azt mondják, hogy a pacsériak többségét Bajmokon, a híres akácfáknál végezték ki, illetve egy részüket Szabadkán, a Zentai úti temetőben. Négy lista került a kezembe, amiből kiderült, hogy Topolyára is hoztak és végeztek ki pacsériakat, ezért ennek a falunak is külön fejezetet szenteltem. Továbbá fölvetődött bennem a kérdés, hogy mi lett a németekkel? Igaz, hogy Topolyán és környékén sosem éltek nagy számban németek, és azt is tudjuk, hogy a kollektív bűnösség őket is sújtotta, nem csak a magyarokat. Kutatás közben német nevek is kerültek elő, úgyhogy a németeknek is külön fejezetet a szántam, itt azonban tényleg csak a felszínt érintettem. Amikor beszéltem Topolyán azokkal az emberekkel, akik elveszítették hozzátartozóikat, a többségük azt az eseménysort, ami 1944 októbere és 1945. január vége között zajlott le, csak úgy emlegették, hogy a még hidegebb napok. Ez a topolyai fogalom maradt ezekre az eseményekre, és mivel a könyvem Topolyát és szűkebb környékét dolgozza fel, ezért úgy döntöttem, hogy használom ezt a megnevezést – nyilatkozta lapunknak a kötet szerzője, aki újságírói kérdésre azt is elárulta, hogy milyen érzések kerültek előtérbe a kutatás lezárását illetően.
– Nagyon nehéz az, amikor az ember időről időre előkeresi ezt a témát, újra hozzáfog és ír róla. Nekem is szembe kellett néznem a dolgokkal, ez nem fizikailag, hanem lelkileg terheli le az embert, és úgy gondolom, azzal, hogy leírtam mindent, amit több mint harminc év alatt összegyűjtöttem, és most ezt a publikum elé tárom, valahol talán a lelkemet is megkönnyítem, mert ez nagyon rá tud telepedni az emberi lélekre, főleg akkor, ha a témával szívvel-lélekkel foglalkozik az ember.
A könyvbemutatón ft. Szakály József topolyai plébános vezetésével a résztvevők gyászimával emlékeztek meg az 1944/45-ös történések áldozatairól. Az eseményen Nagy Tibor szerzővel, Pastyik László szerkesztővel és A. Sajti Enikővel, a kötet recenzensével Tomik Nimród történész beszélgetett.
A rendezvényt a Magyar Kormány – Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Nemzeti Kulturális Alap, a Tartományi Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság, a Magyar Nemzeti Tanács és Topolya község önkormányzata támogatta.
Nyitókép: A könyvbemutató Tomik Nimród történész moderálta (Turi Orsolya felvétele)
