A Sarlós Boldogasszony katolikus templomban a pünkösdi szentmisét még msgr. Fazekas Ferenc celebrálja, de miután a Szabadkai egyházmegye új püspöke, msgr. Slavko Večerin kinevezte általános helynökké, most már hetek kérdése, hogy elhagyja Topolyát, ahol több mint két évtizedig szolgált. A napokban a parókia teraszán beszélgettünk vele életpályájáról, szolgálatáról, a rá váró feladatokról. Mivel éppen a gimnáziumból érkezett, először a hitoktatásról beszélt.
– Jelenleg csak a gimnáziumban tanítok, de szívesen bekapcsolódtam ebbe a munkába, hiszen a középiskolai hittan egy kicsit más, mint az elemi iskolában, ott jobban gyermeknyelven, az ő gondolatvilágukhoz alakítva tanulják hitünk alapjait, középiskolában ezt kibővítjük és átgondoljuk. Jobban dialógus formában zajlanak az órák. A tanterv keretein belül találunk olyan témákat, amelyek érdeklik a fiatalokat. Vannak generációk, amelyek nagyon aktívak, kérdeznek, szeretnének a hitismeretben elmélyülni, ezt örömmel veszem.
Ferenc atya a közvetlenségéről ismert, szeret a hozzá forduló emberekkel beszélgetni, segíteni nekik. Jelenleg sok más feladat is vár Önre.
– A plébánosi teendők között szerepel a parókia karbantartása. Nehéz forrásokat találni, de a templomot, a parókiát fenn kell tartani. A hívek is szeretnek eljönni ide a parókiára, keresztelés, házasságkötés és a szomorúbb események, temetés ügyintézésében, sokan elbeszélgetnének, lelki beszélgetésre is jelentkeznek, ezek a mindennapi dolgok. Az emberek különféle problémáikkal megkeresnek, mi próbáljuk megvigasztalni őket, vagy segítséget nyújtani. Vannak nehezebb életsorosok, szűkölködők, a Caritas most a járvány miatt nem aktív, de adományok a helyiektől érkeznek, azt mi továbbadjuk. Szerény a lehetőség, de igyekszünk segítséget nyújtani a szűkölködőknek.
A szentmisék a szolgálat ünnepi, látványos részei.
– A szentmise minden pap, de minden keresztény hívő számára egy központi történet, ahol erőt merítünk, és az Úr szavai ösztönöznek bennünket a szeretetre, hogy átéljük az Úr jelenlétét. Minden szentmise valamilyen üzenetet nyújt, bátorítást, hiszen a Szentírásból merített életpéldák Isten országának, a szeretet országának építésén fáradoztak, azok bennünket is ösztönöznek erre a szolgálatra.
A csúcsnapok, a húsvét, a karácsony, a pünkösd, a gyermekek ünnepe, az elsőáldozás, a bérmálás, az esküvők, vagy amikor megemlékezünk elhunytjainkról, áldozatainkról, a templomunk vagy az új kenyér ünnepéről, ezek is arra szolgálnak, hogy egymásra gondoljunk, elődjeinkre, a jelenlevőkre, az ünneplőkre.
Idén 89 bérmálkozó volt, a tavalyi generációval együtt, az elsőáldozók pedig 82-en voltak, itt szintén két generáció, harmadik és negyedik osztályosok. Amikor ide jöttem, egy generációban voltak ennyien, fogyunk, sajnos, itt is.
Pünkösdre készülünk, a Szentlélek kiáradásának ünnepére.
– A Szentlélek a hívőközösséget élteti, lelkesíti, valami módon a Szentlélekben tudunk a Jóistennel találkozni, a Szentlélek, aki felidézi a Szentírás szavait, élővé teszi bennünk Jézus történetét, hogy az a mi számunkra is egy valóság legyen a szeretet gyakorlásában, a másokért vállalt áldozatban. Ez mindig mélyen meghatja az embert, mert tudjuk, hogy Isten kegyelme és szeretete nélkül üresek maradnánk, és nem lennénk olyan erőteljesek, a Szentlélek az, ami megadja az igazi keresztény élethez való lelkesedést.
Már gyermekkorában érzett elhivatottságot a papi pálya iránt?
– Óbecséről származom, a szüleim is vallásosak voltak, keresztény hitben nevelkedtem, szerettem iskolába járni, érdekelt a természettudomány, a hittant is nagyon szerettem. Az elemi iskola vége felé éreztem, hogy a Jóisten hív. Újra elkezdtem ministrálni, a plébános atya felkarolt, buzgóbban kezdtem templomba járni, a lelki hivatás, a papság felé az első lépés azután az volt, hogy a Paulinumba iratkoztam Szabadkán, és ott végeztem el a gimnáziumot. Érettségi után várt a katonai szolgálat, majd Zágrábban folytattam a teológiai egyetemet. Jól éreztem magam, mert elmélyülhettem a bibliai tanulmányokban, mindabban, ami a keresztény történelmet, irodalmat átöleli, erre lehetőség is nyílt, nagyszerű könyvtárral.
Hogy került Topolyára?
– Először Óbecse környékén voltam kisegítő, 1984 nyarán szenteltek pappá, ősszel Zomborba kerültem segédlelkésznek, utána kerültem 1986-ban Bajsára, és már Topolyán is besegítettem. 1988-tól hat évig Gomboson szolgáltam, majd Zenta következett négy évig. 1998 októberétől vagyok Topolyán, közel huszonhárom éve. Váratlan volt az idejövetel, elődöm, msgr. Léner István atya megbetegedett, akkor már folyamatban volt a kistemplom, a Jézus Szíve-templom építése is, tető alatt volt, de be kellett fejezni, a szinte romos plébániát is fel kellett újítani.
Topolya legimpozánsabb épülete, a Sarlós Boldogasszonyról elnevezett római katolikus templom 1906 óta áll a hívek szolgálatában. Szerbia egyik legszebb, legmagasabb katolikus templomában jelenleg felújítás zajlik.
– A nagytemplom karbantartása nem könnyű. Elődöm idején történt festés, az oltár, szentély átalakítása is megtörtént, ha beázott valahol, azt orvosoltuk, a tornyot is meg kellett erősíteni, a bádogrészeket javítani, mindig volt munka. Nagyobb méretű dolgot ezek, és költséges munkák. A templomkertben járdát építettünk, kivilágítottuk, a kerítés megújult, minden évben javítgattunk valamit. Most a 72,5 méter magas templomtorony van soron. Megindítottuk hosszú küzdelem után a folyamatot, most a lépcsőzet javítása zajlik. Új fakonstrukció kerül a régi helyére, ami felvisz a toronyba, így később a torony is felújításra kerülhet. Az utódomra vár majd ez a feladat. Sok emlék fűz minden részletéhez, örültünk mindennek, amit felújíthattunk. A topolyaiak is büszkék rá, hogy ilyen nagy templomot tudtak felépíteni. Valójában ma is a város szimbóluma.
Általános püspöki helynökké választották. Hogyan készül az új feladatra?
– A Szabadkai egyházmegye új püspökével, msgr. Slavko Večerin atyával már Zomborban együtt voltunk káplánok, és együtt tanultunk Zágrábban, valamiféle papi barátság fűz össze bennünket. Számtalanszor találkoztunk, hiszen elődjének ő volt az általános helynöke, úgyhogy egyházi ügyekben sokszor kellett vele tárgyalni, valami módon úgy érezte, hogy alkalmas leszek a feladatra. Ezt a szolgálatot is végzem most, amellett, hogy a topolyai plébánián nagy a munka jelenleg, de be kell kapcsolódnom az egyházmegyei vezetésbe is, a püspök segítőtársa vagyok az egyházmegye kormányzásában. A két munkát párhuzamosan nem lehet sokáig végezni, májusban még itt leszek, de készülök a topolyai plébánia átadására.
A püspök atya legközelebbi munkatársa lettem. Nem könnyű feladat, szélesebb körben kell gondolkodni, eddig egy városnak gondjait viseltem, jellegzetes topolyai gondokban voltam benne, most az egész Bácska gondjait meg kell ismerni, nem homogén, sokszínű a terület, ebbe a körforgásba kell belemélyednem, és igyekezni jót tenni az egész egyházmegye javára.
