A március 15-én Pesten kitört 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére Topolya községben hagyományosan több helyszínen szerveznek koszorúzással, történelmi visszatekintéssel egybekötött megemlékezéseket. Ezúttal a körülmények miatt ezek a főhajtások jelentősen kevesebb helyszínen, szerényebb körülmények között történtek. Topolyán a Nyugati temetőben álló Hősök sírjánál évről évre a Vajdasági Magyar Szövetség topolyai szervezete és a Vajdasági Magyar Demokrata Párt Topolya–Kishegyes körzeti szervezete tiszteleg közösen. Ezúttal a már megszokott művelődési műsor és az eseményekre való visszatekintés nélkül, az előzetesen meghirdetett koszorúzáson az emlékezés és a tisztelet virágait helyezték el.
A több mint 170 évvel ezelőtti események Topolyán hosszú ideig éreztették a hatásukat. A márciusi megemlékezések helyszínéül szolgáló Hősök sírja, vagyis a Nyugati temető környékén ugyanis zavargások, lövöldözések törtek ki, a környező falvak felől érkező szerb szabadcsapatok pedig ágyúzták a várost. Erről Cservenák Pál a Bácska szívében – Topolya a XIX. század végén és a XX. század elején című, múlt évben Tomik Nimród szerkesztésében megjelent kötetben a következőt írja: „Sok helyen tűz ütött ki, 200 ház és melléképület égett ki, a lakosság egy része Csantavér és Szabadka irányába menekült, vagy csak ki a határba. A jószágállomány elszabadult, vagy a betörő szerviánusok később magukkal vitték. A (megj. Kray-) kastélyban maradt értékeket eltulajdonították, emberek tucatjait ölték meg, köztük a templom káplánját, súlyosan megsebesítették a papot és másokat, a házakat kifosztották. Kray János bárót magukkal hurcolták, később pedig csak hatalmas váltságdíj fejében engedték szabadon. A báró ezt követően inkább Pesten tartózkodott. Topolyán már előzőleg is gondot okozott a lakóépületek alacsony száma, ezután még több lett a baj, hiszen a pusztítás sok topolyait megoldhatatlan problémák elé állított” – foglalta össze Cservenák Pál helytörténész az 1848/49-es események Topolyára vonatkozó részleteit.
KOSZORÚ A ZÁKÓ-SÍRON
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kezdetére tervezett bajsai megemlékezés a járványhelyzet miatt érvényben lévő intézkedések betartásával jelentősen szűkebb körben és szerényebb körülmények között zajlott, ezúttal a hagyományossá vált művelődési műsor nélkül, de továbbra is a kegyelet koszorúinak elhelyezésével Zákó István honvéd alezredes és Silák György honvéd katona síremlékénél. A korábbi megemlékezéseken is már elhangzott, hogy Kossuth egyik „nagy katonája”, Zákó István (Stevan Zako) honvéd alezredes, bajsai nagybirtokos a szülőfalujában, Bajsán lett eltemetve. Szerb nemzetiségűként kiállt a magyar szabadságharc mellett. Tagja volt annak a küldöttségnek, amely a cári Oroszországgal a béketárgyalást kezdeményezte. Az ő feljegyzéseiből ismertek a szenttamási vérengzés részletei. Az 1860-ban elhunyt hős síremlékét 2005-ben a magyar Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum újította fel.
