Húsvéti tojásfestő, népi hagyományőrző műhelyt szervezett kisgyermekek számára Topolyán a Községi Női Fórum Nefelejcs Hagyományőrző Kézimunka-társulata. A színházteremben megtartott foglalkozás végén a házigazda szervezet vezetője, Frindik Rózsa a Nefelejcs tevékenységét ismertette.
– Örömünkre szolgál, ha a legkisebbeknek át tudjuk adni a tojásdíszítés technikáit a hagyományainkkal, azok alapjaival együtt. Az, hogy gyerekekkel foglalkozhatunk, rendkívül fellelkesít bennünket, lendületet ad személyesen, valamint a szervezetünk életében is. Nagyon szeretnénk, ha az elkövetkezendő időszakban sikerülne még ilyen vagy ehhez hasonló összejöveteleket tartani. Terveink között szerepel még az idén egy, a Topolyai-tó partján, a szabadban megszervezett műhelymunka, amibe a többi helybéli kézimunkacsoportot is bevonnánk. Fontos, hogy ők is átadhassák a tudásukat, tapasztalatukat különböző szakterületeken. A csoportunk 30 személyt számlál, és ebben a járvánnyal terhelt időszakban rendkívül nehéz, sőt lehetetlen összejönnünk, hogy közösen alkossunk. Mi tagadás, rendkívül nehéz valamennyiünknek, hiszen idősebbek lévén sokunknak ez jelenti az egyetlen kikapcsolódást, szórakozást, tartalmas beszélgetéssel fűszerezve. Egyébként nemcsak horgolunk és hímezünk, hanem igyekszünk fenntartani a kapcsolatot más csoportokkal is, például közösen szövünk olyan csoportokkal, amelyek ebben kiemelkedően ügyesek – mesélte az elnök asszony, aki elárulta azt is, hogy a legkisebbeket még meg tudják fogni a tojásfestés örömével, az idősebb gyerekek már kevésbé mutatnak érdeklődést iránta.
– A múlt évnek ezen időszakában két nagy tárlatra készülődtünk, mielőtt ránk tört volna a járványhelyzet. Az idén reménykedünk, hogy talán mindkettőt sikerül lebonyolítani, a lehetőségekkel összhangban – adott hangot reményének Frindik Rózsa, aki elmondta, hogy a kézimunkázókat, hagyományőrzőket tömörítő társulat, ha kell, a kézimunka mellett nem rest más jellegű kézi munkával is foglalkozni.
– Ha kell, és ha szükség van ránk, akkor részt veszünk különböző közösségi aktivitásokban. Például a tópart megtisztításában, a szemét összeszedésében. Ez is kézi munka, igaz, hogy nem a finomabbik fajtája – tette hozzá Frindik Rózsa, a Községi Női Fórum Nefelejcs Hagyományőrző Kézimunka-társulata vezetője.
BERZSELT PIROS TOJÁS A LOCSOLÓKNAK
Crnković Edit a szervezet foglalkozásán a Topolyára jellemző húsvéti hagyományokról szólt a gyerekeknek.
– A gyerekeknek Zöldi Pál írása nyomán a 20. század Topolyára vonatkozó hagyományaival kapcsolatban meséltem. Elsősorban a topolyai piros tojásról. Valaha a lányok cifra tojásokat is, elsősorban úgynevezett berzselt vagy másként börzsölt piros tojásokat ajándékoztak a locsolóiknak. Az 1900-as évek első felében a boltban beszerezhető, tojást festő piros festéket börzsönynek nevezték, feltehetően a piros festéket adó növényre utalva. Ha nem volt elég pénz a bolti piros festékre, akkor egy rosszabb minőségű kék festéket vásároltak. Ha arra sem tellett, akkor a hagyma száraz héjából főztek barnás színű festéket, és azzal festették be a tojásokat. Ebből is készülhetett az úgynevezett börzsölt tojás, úgy, hogy növényeket fogattak rá a festés előtt a tojásokra, amit tüllel szorítottak rá. A cifra tojás az egyszerűbb emberek között nem nagyon terjedt el, inkább a módosabb családoknál került az ünnepi asztalra. Emellett a kereskedésekben olcsón lehetett kapni ragasztható „figurákat”, lovast, virágost – mesélte Crnković Edit.
– Topolyán húsvétkor valaha kétféle játékot is játszottak a gyerekek a tojásokkal. Az egyik az úgynevezett koccantás. Ennek a játéknak a lényege az volt, hogy egy pénzérméhez hozzá kellett koccantani a tojást, és természetesen akkor nyert az illető, ha a markában tartott tojás nem tört be. A csesztetés lényege pedig az volt, hogy a szerb néphagyományhoz hasonlóan a magyar házaknál is összekoccantottak a gyerekek két piros tojást. Az nyert persze, akinek épen maradt a tojása, a másiktól ekkor bezsebelhette az összetört tojást. A Topolyára jellemző locsolkodási szokások lényeges momentumának mondhatjuk, hogy a legény csak a kiválasztottjához ment el locsolni, és nem járta körbe az egész várost. Ez pedig egy nagyon szép szertartás volt, és ezt követően nagy tisztelet övezte a fiatalok szerelmét. Illetve ez után az elköteleződés után a közösség elvárta, hogy tartsák is magukat a döntésükhöz – tudtuk meg Crnković Edittől.
