Különös, szép világ a cserkészek világa. A természet szépségeinek megismerése és védelme mellett jelentős társadalmi aktivitás részesei a kalandvágyó, ám minden téren segítőkész fiatalok.
A táborok alkalmával hasznos történelmi, hagyományőrző ismeretekkel gazdagodnak, és új ismerősökre, barátokra tesznek szert. Hogy miként zárták az idei nyarat, arról Péter Tamást, a topolyai Petőfi Sándor cserkészcsapat parancsnokát kérdeztük:
– Nagyon izgalmas, érdekes nyarunk volt. Több csapatakción és nemzetközi akción vett részt a cserkészcsapat. A legnagyobb akciónk az volt, hogy részt vettünk az Egyesült Államokban megtartott 24. Világtalálkozón, a World Scout Jamboree-n, amelyre a csapatunkból négy tag tudott eljutni.
Július végén, augusztus elején a világ cserkészei találkoztak a világdzsemborin, a Summit Bechtel Reservation táborhelyen, Virginiában. A tábor jelszava: „Nyisd ki az új világot”, azaz „Unlock the New World” volt.
Ami a csapatunkat illeti, a nyári nagytáborunk Topolyától 350 kilométerre, a Golija-hegységen volt, ahol tíz napon keresztül egy ötven fős csapattal tartózkodtunk. Számos érdekes programon vehettünk részt. Az alaptáborunk 1400 méter tengerszint feletti magasságban volt, innen indultunk különböző túrákra. Fantasztikus élmény volt megismerkedni a térség élővilágával. A kistábort Topolyán a 11 éven aluliaknak szerveztük, aminek az volt a célja, hogy a legkisebbek is megismerhessék, milyen a táborozás. Ez egy két éjszakás tábor, ahol a gyerekek megtapasztalhatják, milyen sátorban aludni, hogy utána könnyebb legyen számukra a nagytábori élet. Az idényt egy Duna-túrával zártuk le, ahová csak a vezetők és a honismerők, a 25 év feletti cserkészek vettek részt. Ez egy háromnapos kenutúra volt. Három kenuval és egy motorcsónakkal utaztunk. A már hagyományosnak számító Garden Party-val zártuk az idényt a székházunkban, babfőzéssel egybekötve.
A cserkészek világtalálkozóján a csapatkapitányon kívül három fiatal vett részt: Tóth Réka, Tóth Erzsébet és Kismiska Krisztián.
– Július 21-én indultunk hajnalban. Tamásék eljöttek értünk, majd indultunk a repülőtérre. Szerbiából összesen hatan mentünk, megvártuk a šabaci és a niši társunkat is. Mindannyian először szálltunk repülőre, már a kezdet is izgalmas volt. Számomra hatalmas élmény volt. Megérkezésünkkor kellemes fogadtatásban volt részünk. Mivel esős idő volt, a hollandok már felállították a sátrainkat. Ez nagyon jól esett és nagy segítség is volt, hiszen minden csapatnak magának kellett volna felállítani a sátrat – mesélte Tóth Erzsébet.
– Másnap már sütött a nap, jobb lett a hangulatunk is. Rengeteg program közül lehetett választani. Volt céllövészet, íjászat, ezenkívül gördeszkázás, falmászás, raftingolás, biciklizés, akadálypályák. Volt olyan nap, amikor csak túrázni lehetett, akkor megmásztuk az egyik hegyet. Ott is voltak különböző ügyességi programok, baltával célba dobás, íjászat. Történelmi ismereteket is szereztünk, mert több helyen is tartottak előadásokat – fűzte hozzá Tóth Réka.
– Tizenkét csodálatos napot volt alkalmunk ott tölteni. Százötven országból mintegy 42 ezer résztvevő volt jelen. Rengeteg emberrel találkoztunk és rengeteg országot ismerhettünk meg. Sok új barátságot kötöttünk. Cserkész szokás szerint kendőket is cseréltünk. Kaptunk egy kézre felcsatolható eszközt, amivel kapcsolódni tudtunk a G-mail-fiókhoz, és azon keresztül tudtunk kapcsolatokat létesíteni. Ha egymás mellé tettük a két eszközt, akkor kicserélte az információkat a másikkal. Egy német csapattal sikerült összebarátkoznunk, és a jövőben szorosabb együttműködés is kialakulhat velük. Talán nehéz is lenne kiemelni egy-egy élményt. Minden egyes részlet sajátos élményt tartalmaz magában – foglalta össze a találkozó élményeit Kismiska Krisztián.
