Ha egy gyerekkel még egészen zsenge korában nem szerettetik meg a mesét, a verset, abból soha nem lesz igazi olvasó. Felnőtt korára sem, hiába érik később mások által meghatározónak hitt, varázslatosan szép élmények. A szülő meleg, szeretetteljes hangon elduruzsolt esti meséi, gyermekversikéi, akár élőszóval, vagy felolvasva hangzanak is el elalvás előtt az ágyban összebújva, felejthetetlenek. És pótolhatatlanok. Ezt követi a gyerek későbbi, olykor még döcögősre sikeredett, szótagolva felolvasott saját felolvasása, amely büszkeséggel tölti majd el, és további, eleinte még hangos felolvasásokra sarkallhatja. Különösen, ha még ekkor sem hagyjuk magára, hanem lelkes, érdeklődő hallgatójává szegődünk, a felolvasások után megdicsérjük, és hajlandónak bizonyulunk a hallottak közös megbeszélésére, esetleg a számára ismeretlen szavak és fogalmak, illetve nehezen érthető részek megmagyarázására.
Nos, mindehhez, ugye, megfelelő, gyermekek számára írt könyvek kellenek. Ott vannak az irodalom remekei, de vonzóbb, ha még friss, „ropogós”, a nyomdát csak nemrég elhagyó, a gyermek mai élményvilágához közel álló könyveket tudunk beszerezni, azokból felolvasni, vagy felolvastatni.
Gyermekeknek írókból azonban mintha egyre kevesebb lenne. Megkeseredett, napi gondoktól gyötrődő világunkban egyre kevesebb a derűs, kicsinyeink szívét megérintő prózát vagy verset írni vállalkozó.
A zentai születésű, Szabadkán élő és alkotó Csík Mónika szerencsére közéjük tartozik. Legtermékenyebb vajdasági magyar gyermekírónk tíz egynéhány, több díjat és elismerést is besöprő próza- és verskötete közül a legtöbb a gyerekeket szólítja meg. Mi több, gyakran el is megy közéjük, s óvodákban, iskolákban találkozik kis olvasóival, elbeszélget velük, felolvas, s mint remek szervező, amilyen nem minden bokorban terem, időről időre még színészembereket is megszólít, s fel-felkéri őket az ilyen találkozókon való részvételre, akár jelmezben való szereplésre. Nagy sikerű Mákvihar és Miféle zergetoll? című gyermekvers köteteiről, valamint Szekrénylakók című mesefüzéréről már írtunk. Ezúttal Nincs rajta gatya című állatsorolójáról és Hangyafarsang című verses meséjéről szólnánk. Mindkettőt az Életjel Kiadó jelentette meg 2020-ban, illetve 2022-ben, s mindkettőt a már valódi szerzőtársnak számító Janovics Erika illusztrálta beleérzőn, szinte a szerzővel együtt lélegzőn, szín- és fantázia-gazdagon.
„Itt egy vers, csöpp, mint a bolha, / pattogós, kicsit sem lomha, / könyvből a füledbe / ugrik, mert türelme / nincs, csípd el fülénél fogva!” – ajánlja a szerző könyve elején. És: „Itt egy vers (lakhelye e kötet), / huszonöt hasonlót követ: / állati állatost, / effélét hamarost / nem találsz menet, sem jövet.”
S következnek az állatsoroló versek. Legelöl a Gém feszít. „Itt egy gém, lakhelye Palics, / begyében van rák is, hal is, / belakva émelyeg, / töprengve szédeleg: „Lehet, hogy volt közte kavics?!” Majd a Jak következik, melynek lakhelye Bhután, s naphosszat kérődzik bután.
Ha rászólnak, hogy álljon arrább, rá se bojszint, tovább ácsorog sután. A Rák, melynek lakhelye Ludas, vérbeli rosszposztó módjára naphosszat az iszapban cuppog, lohol, pedig tudja a kis hamis, hogy mind a nyolc csizmája lukas, s ha hazamegy, lesz ám otthon nemulass! Az Eb Nápolyban nápolyit fogyaszt, habzsol. Az adai Lúd, nyomában napestig gágogó, rakoncátlan kislibák hadával, kimerülten egy neki a nevelésben segíteni kész dadáról álmodozik. A magának a kéményben tanyát verő, s emiatt tetőtől talpig kormos oromi Szú néhanap neveletlenül viselkedik, sőt „anyázik”. A bajai Sün hajnalig a párjával civakodik, rossz példát mutatva a szomszéd gyerekeknek és felnőtteknek, de ő erre bezzeg „rá sem ránt”, mondván: „majd akik / ráunnak, elhúznak haza.” A hongkongi Méh „sárkányos jelmeztől borzong, / darázsnak öltözött, / mindenkit bökdösött”, éjfélkor azonban megjárja. Maga King Kong lép a neveletlenjére. A becsei Ló igen beképzelt teremtés. Elvárja, hogy dicsérjék, becézzék, ugyanakkor ő maga „sok viszályt teremt, és / »tessék« helyett mondja: »nesze«”. Szó esik még a dorogi Fürjről, aki azért dühöng, mert a galambok szemenként elettek előle mindent, amit magának gyűjtött. A gyálai Pókról, akinek naphosszat legyek után folyik a nyála, és éhesen, vágyakozva nyeldekel, bár legyet fogni túl gyáva. A válogatós Nyúl „uncsinak” találja már a répát, s lelécel otthonról. Megszólal még a pacsai Hód, „aki” kacsának mondja a róla terjedő pletykát, miszerint a lekvárnak valótól nőtt gömbölyűre a hasa. A mindenkit megdöfködő Kos, a párizsi Borz, aki védekezésül kínjában minduntalan bebűzöl. A Mérgesen lakó Sas, aki maga is ugyancsak mérges lesz, ha férges húst talál csak magának. És felsorakozik a többi: a Juh, a Moly, a rendszeresen sportoló, távfutó Őz, a bugi-vugiért rajongó Strucc, akin nincsen sem gatya, sem bugyi, a Légy, a Nyuszt, és a már férjezett (!) Gyík. Ezeket a tréfás, vidám hangulatú limerickeket olvasva a gyermek számtalan, kevésbé ismert állatot ismer meg természetes környezetében, és a nagyvilág sok-sok városát, ahová életében vagy eljut, vagy nem, de nevük emlegetése felkelti irántuk való érdeklődését. A kötet versei kiváló állatismeretről tesznek tanulságot. Szereplőit a költő meleg, megértő, s velük olykor összekacsintó szeretettel ábrázolja és gyakran emberi tulajdonságokkal is felruházza. Jóízű humor, játékosság, helyzet- és jellemkomikum jellemzi őket, ám időnként a történetek szokatlanná, mesésen hihetetlenné, sőt művészien abszurddá válnak.
Életjel, Szabadka, 2022, 60 oldal
Nekem a két legutóbb kezembe került Csík Mónika-könyv közül a Hangyafarsang című verses mese vette meg igazán a szívemet. A Csík Mónika – Janovics Erika alkotta szerzőpáros immár negyedik alkalommal dolgozik együtt. Méghozzá olyan sikeresen, hogy a Popopó és Totyka című közösen megálmodott kötetüket 2014-ben a legszebb vajdasági magyar gyermekkönyvnek nyilvánították, s ugyanez a könyv 2015-ben a Fehér Klára Irodalmi Díjat is bezsebelte. A Hangyafarsang ezer kacagtató ötlettől hemzsegő, varázslatos mesevilága már az első perctől magába szippant, továbbmondásra, mesélésre, együtt-dúdolásra, a különös, ezeregy színtől és sosem látott hangyajelmeztől vibráló, meghökkentően különös farsangban való részvételre csábítja a kis olvasót: „Farsang van a hangyabolyban: / hangyanapi bolydalom, / Termeszutca 65-ből / áramlik a forgalom – / innét jön ki minden hangya, / ki jelmezét magán hagyja, / méghogy hagyja: viseli.” Tapasztalatból tudom, hogy a gyermekolvasó szinte beleveszik a babonásan óriásira tágult, kíváncsian huncut hangyaszemekbe, bumfordi kis, fekete, kerekded pofikba, az óriási, nevetésre tátott, sokfogú hangya-szájacskákba, amelyek a titokzatosan susogó, harsányzöld bokrok közül szinte csatarendben előfurakodva, kíváncsian szimatolva, a várakozástól felajzva mind-mind a hangyafarsangra készülnek. Mennyi-mennyi különös, talányos, s néha bizony viselésre cseppet sem könnyű jelmez! „Hangyamintás páncéljára / kötve-fűzve, összetűzve, / lógó nyelvvel cipeli (…) Hangyaherceg, hangyabáró / kísér három hangyalányt, / egyikükön paróka van, / másikukon nagykabát.” Csík Mónika ihletetten új meseneveket és jelzőket alkot: „Amott tipeg Tündibündi – / egyszerűen hangyaszép, / mi tagadás, bámulja is / ámuldozó hangyanép.” S a szépségétől megbabonázott, szerelmes hangyák csakugyan ámulva, leesett állal csodálják az erdő-mező dús, méregzöld leveleiből, aranysárga gyümölcsrostjaiból magának tündérjelmezt kreált, magát-csodálón királynőien föléjük magasodó, Ezeregy éjszakai szépségűnek látott Hangya-Tündibündit. Akadnak muris jelmezek is: „Zsemlemorzsás szilvásgombóc- / jelmezt húzott, nézd, ez itt. / Hihetetlen, ilyen hangyás / gombóc hogyhogy létezik?!” „Végezetül néhány rémség: / bibircsókos banyanyák, / vérehulló fecskefűből / szőtték ingük anyagát.” Ebbe a tobzódón színes, vicces, meghökkentő, és a hangyavilág titokzatos, számunkra ismeretlen jelmez-kavalkádjába el kell merülni, gondolatban akár részt is venni benne, együtt mulatozni a lapokat szabályos hangyasorban elözönlő hangyeszokkal.
Csík Mónika és Janovics Erika már sokszor pendült egy húron, és álmodott együtt gyönyörűt, ezúttal azonban ez különösen varázslatosra sikerült.
Nyitókép: Életjel, Szabadka, 2020, 40 oldal
