– Olyan értelemben, hogy egyik meghívott ember sem tudja, hogy miért pont ő, miért pont akkor, miért pont úgy... Az Úr szavát hiába várjuk, bizonyos élethelyzetekben azonban nagyon közelinek érezzük Isten jelenlétét, ilyenek után levonhatunk következtetéseket – próbálta megmagyarázni a hivatás lényegét, a döntés módját Zsúnyi Tibor, temerini származású, topolyai főtisztelendő atya hétfői beszéde során, amelyet székházunk dísztermében tartott meg Hivatástok örömre szól címmel. Az előadó beszélt a hivatás mai felfogásáról, személyes meséjén keresztül próbálta érzékeltetni azt, hogy manapság milyen szempontok szerint próbálunk dönteni életünk útjáról.
Zsúnyi Tibor: Szülői hivatást vállalni továbbra is – hosszú távon ugyan –, de még mindig a legjobb befektetés (Fotó: Dávid Csilla)
– Sokan még 25-30 éves korukban sem tudják, hogy mi a hivatásuk, ez érthető is, hiszen a valamikori, keményen rögzített társadalmi határok kitolódtak. Nehezen tudjuk eldönteni, hogy mi az, amiben az életünket le kellene élnünk. A fiatalok középiskola, egyetem után nem találják helyüket a világban, mert nem úgy működik a dolog, hogy „az a hivatásod, amit tanultál”.
– A dolgok régi sorrendje megváltozott, egyénre szabottá vált. Ha nem találjuk hivatásunkat, elveszettnek érezzük magunkat, elveszítjük a jövőbe vetett reményünket. Régebben sem volt könnyebb, gondoljunk csak vissza a nehéz történelmi helyzetekre, háborúkra, nem hiszem, hogy ezek után vágyakoznánk. Nem volt jobb. Ezért jó lenne, ha panaszainkat, jajveszékeléseinket félretennénk, hiszen attól, ha mindenkinek elmondjuk, hogy nekünk mennyire rossz, attól nem lesz szebb a jövőnk. A másiknak is ugyanolyan rossz. A keresztény embernek az örömről és a reményről kell tanúságot tennie!
– Életünk akkor csúcsosodik, teljesedik ki, ha a másik ember szolgálatának tudjuk szentelni magunkat, ha a sötétben nem magunk elé, hanem mások elé világítunk. Ehhez azonban mindig keressük a feltételeket, amelyek sohasem adottak, keresés közben pedig elfelejtünk élni. Majd akkor ha, majd azután hogy... majd ha lesz házam, majd ha lesz autóm, majd akkor minden OK lesz – mondogatják a fiatalok. Sohasem lesz OK. Mindig többet akarunk, ezért keressük világunkban az anyagi boldogulást, de ennek nem sok értelme van. Egy olyan világban élünk, amely arról szól, hogy minél többet birtokolj. Elődeink megszenvedtek azért, hogy életük legyen, mindig az életet, az élet továbbadását tartották legfontosabbnak. Ma azt tartjuk fontosnak, hogy az anyagiakat adjuk tovább. Ha a szülő nem tud biztosítani a gyermeknek családi házat... és sorolhatnánk, akkor inkább nem is vállal gyermeket. Életellenesek lettünk, pedig szülőnek lenni, szülői hivatást vállalni továbbra is – hosszú távon ugyan –, de még mindig a legjobb befektetés –, hallottuk többek között az atyától valóban érdekes és tanulságos előadása során.
A hétfői beszélgetést az Élet Kertje Polgárok Egyesülete szervezte, a Higgy és élj! rendezvénysorozat keretében.
