Az embernek néha semmi sem jön össze úgy, ahogyan kellene. Amióta költözőfélben vagyok, az autó a szülői házban áll, úgy is be kell jegyeztetni, fel kell készíteni a műszakira. Meg addig sem kell tankolni, ami az ilyen árak mellett legalább egy kis plusz pénzt hagy a zsebemben.
No, de azzal nem számoltam, hogy a költözési procedúra el fog húzódni hónapokig, mert mindegyik objektum legalizációja olyan részletes munkát igényel, mint anno a Columbia űrsikló teljes műszaki terveinek kidolgozása.
Arról is megfeledkeztem, hogy ha hetekig nem vezetem a kocsit, az aksi kipurcan.
Tehát, teljesen tudatlanul nyomtam meg a húszéves, valamikor luxuskocsinak számító rozsdahajó indítógombját, az nem akart reagálni. Semmi baj – gondoltam magamban, előzőleg az Opelen ez nem okozott gondot, a kulcsot csak be kellett tenni a zárba, felnyitni az autó orrát, aksitöltőt fel, várni egy-két órát, és szabad a gazda.
De, ez nem Opel, hanem egy másik, német rontás, amit húsz évvel ezelőtt annyira rablásbiztossá tettek, hogy az ajtózár és a hátsó csomagtér zárja sem igazán akart kooperálni.
Miután a csomagtér zármechanizmusát mérgemben majdnem kirántottam az autómból, jobbnak láttam, ha átballagok az autószerelő szomszédomhoz, ő ért az ilyesmikhez, meg őszintén, szeret is az autóimon dolgozgatni, mindig olyan rontásokat viszek hozzá, amelyek így, vagy úgy, mosolyt csalnak az arcára.
– Ja, ezeket a sz*rokat nem lehet tisztességesen kinyitni, ha bedöglött az aksi – mondta mindjárt a munkatársa, akivel rögtön szóba is elegyedtünk.
Átmentünk hozzám, tíz perc alatt leszűrtük, hogy vagy szét kell csapni az autó ablaküvegét, vagy be kell feküdni alá, meg kell keresni az anlasszert, rácsíptetni a töltőt, várni addig, ameddig kap egy kis áramot, kinyitni a kocsit, kinyitni a csomagteret, és ott rácsatlakoztatni a töltőt az aksira.
Nos, reggel tízkor akartam autózni, este fél hétre fordulhattunk is egyet.
Nagyon szeretem az autómat, végül is megérte. Olyan kapcsolatot ápolok vele, mint amilyent az állammal – akárhogyan is próbálom szeretni, vagy legalább megbékélni vele, mindig valami tönkremegy annyira, hogy mégiscsak kiábrándulok.
Nyitókép: Pixabay
