Dragana, butiktulajdonos: hiszek a Sorsban, úgy gondolom, hogy mindent valahol már előre leírtak, ezért nem is nagyon izgulok azon, hogy melyik bajt kerülhetném el, és melyiket nem. Teljes mértékben biztonságban érzem magam a munkahelyemen is és otthon is, a tűztől való félelem ismeretlen számomra. Be kell azonban vallanom, hogy enyhe szorongás kerít hatalmába, amikor a nemzeti színház labirintusra emlékeztető folyosórendszerében bolyongok, ne adj' Isten, hogy ott üssön ki tűz, annak nagyon rossz vége lehet...
Dragomir, szabadúszó fogásztechnikus: nem érzem magam veszélyben a potenciális tüzek miatt, nem eszem magam azon, hogy mi minden történhet, történhetne. Nem élek félelemben, de azért figyelmes vagyok. Az újvidéki tűzoltók munkáját nagyra becsülöm, jelen voltam, amikor oltották a Lounge-t, tél volt, hideg volt, mégis tökéletesen helyt álltak, önmaguk épségét veszélyeztetve másztak a tetőkön. A felszerelésük ugyan lehetne jobb, olvastam arról, hogy hamarosan kapnak majd korszerűbb dolgokat.
Nikolina, varrónő: Általában véve nem tartok a tűztől sem a munkahelyemen, sem otthon, biztonságban érzem magam. A nyáron tarlótűz volt a lakásommal szembeni telken, élőben láttam tűzoltóink munkáját, gyorsak voltak. Nem tetszik viszont, hogy az önműködő sorompórendszer miatt a tűzoltókocsik nehezen közelíthetik meg a belvárost. A munkahelyemen vannak tűzoltókészülékek, ellenőrzik őket, észrevettem, hogy mostanában – a legutóbbi tragikus tüzek után – sokkal több ilyen szerkezet látható a nyilvános helyeken, mint korában. Nekem megmutatták hogyan kell kezelni őket, de nem vagyok biztos benne, hogy éppen mindenki tudja használni a palackokat...
