Az újvidéki képviselő-testület sorrendben ötödik, ünnepi ülésén a tanácsnokok megszavazták azt a javaslatot, amely szerint a város Októberi Díját a Vajdasági Klinikai Központ, Petar Dobić, az Ivo Lola Ribar Általános Iskola tanára és az Alkotó Ifjúság Egyesület (SONS) kapják.
Az elismeréseket a városi képviselő-testület keretében működő ünnepnap-meghatározó és díjodaítélő bizottság kezdeményezésére hagyják jóvá, az idén tíz jelölt közül választottak, a díjazottak 80 ezer dinár készpénzajándékban is részesülnek.
Az ünnepi hangulathoz nem illő vita során az ellenzék is és a hatalmi pártok tanácsnokai is elismerésre érdemesnek tartották az első két díjazottat, a Szerb Demokrata Párt és Maja Gojković polgári csoportja viszont azon a véleményen voltak, hogy a SONS nem sok sikert mutatott fel az életműdíjnak is nevezhető díj megszerzéséhez, másik szervezetek talán jobban rászolgáltak volna erre a jeles kitüntetésre. Maja Gojkovićék ezért külön-külön szerettek volna szavazni a díjazottak személyét illetően, de miután a testület elvetette ezt a javaslatot, a korábbi polgármester asszony polgári csoportjának 11 tanácsnoka tartózkodott a voksolástól. A Novemberi Emlékplakett várományosaként Borislav Beljanskit, az újvidéki Művelődésre Serkentő Központ vezetőjét, és prof. dr. Kosta Savićot, a Vajdasági Ifjúsági Egészségvédelmi Központ gyermekrehabilitációs osztályának vezetőjét jelölte meg a díjodaítélő bizottság, e körül a javaslat körül egyetértettek a tanácsnokok, döntésük egyhangú volt. Nem vitáztak azzal kapcsolatban sem, hogy március 5-ét ezentúl a város számára különösen jelentős napként ünnepeljük; 1883-ban ugyanis ezen a napon gördült be az első szerelvény az újvidéki vasútállomásra.
A folytatásban Aleksandar Veljić, a Razzia – egy feledésbe merült népirtás című könyv szerzőjének javaslatára Dr. Efraim Zuroffot, a Simon Wiesenthal Központ vezetőjét a város díszpolgárává avatták, ezt a döntést azzal indokolta a bizottság, hogy Zuroff fáradozásának köszönhetjük azt, hogy ennyi év után mégis sikerült „előpiszkálni” Képíró Sándor valamikori csendőrparancsnokot, aki közvetlenül felelős a második világháború alatt Újvidéken történt vérengzésért. A diszkusszió során Igor Mirović, a Hajrá Szerbia csoportosulás újvidéki vezetője szégyenletesnek ítélte meg azt, hogy hazánkban senki sem foglalkozik intenzíven a razzia kérdésével, és hogy külföldinek kellett felkutatnia a bűncselekmény elkövetőit. Az iskolákban nem tanítanak kellőképpen a razziáról, a fiatalok körében feledésbe merül. Mirović ezért azt javasolta, hogy hozzanak létre egy városi bizottságot, amely a második világháborúban, és azt követő években (Mirović beismeri, hogy a katonai igazgatás ideje alatt történtek bűncselekmények a kommunisták részéről is) elkövetett bűncselekményeket lesz hivatott komolyan és szakszerűen kivizsgálni, feltárni, összegezni, rendszeresíteni és dokumentálni mind az áldozatokra, mind a gyilkosokra vonatkozó adatokat.
Maja Gojković felszólította a kormányt, hogy fogja szorosabbra az együttműködését a Simon Wiesenthal Központtal, a szerb demokraták pedig a terminológia megválasztásának fontosságára figyelmeztettek. Tanácsnokuk szerint ugyanis nem lenne szabad a razzia elnevezést használni az 1942-ben történt bűntett megjelölésére, hiszen ezzel a terminussal az akkori magyar fasiszták éltek, így jelölték meg a mészárlást. A razzia manapság nagyjából úgy hangzik az újvidékiek szájából, mintha a zsidók a holokausztot „végső megoldásként” emlegetnék.
Mirović javaslatát – amelyet végül megszavazott a testület – Kiss Gyula, a Magyar Koalíció tanácsnoka is támogatta, úgy ítélte meg, hogy a témával kapcsolatban kellő hangulat uralkodik az önkormányzatban. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a bűncselekményért nem okolható egy egész nemzet, lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy ne tekintsenek többé mindannyiunkat bűnösnek. Igor Pavličić polgármester javaslatára a bizottság tagjait a frakciók jelölik majd ki neves helyi történészek és tudósok személyében.
Az ünnepi ülés, és az ezt követő rövid szünet után Aleksandar Jovanović a városi képvislelő-testület elnöke megnyitotta a testület hatodik, munkajellegű ülését is, amelyen a tanácsnokok – titkos szavazattöbbséggel – elfogadták a városi költségvetés átütemezésére vonatkozó javaslatot. Előzőleg a Szerb Radikális Párt tanácsnokai elhagyták az üléstermet, így mutatták ki elégedetlenségüket amiatt, mert a napirendi pontba nem foglalták bele annak a tizenegy tanácsnok felmondásának kérdését, akik a radikálisok soraiból átálltak a Hajrá Szerbia tömörülésbe.
