Az elmúlt tíz évben őrületes haszonkulccsal számolhattak azok a vállalkozók, akik építkezésbe kezdtek, azaz azok a befektetők, akik felvásárolták az újvidéki családi házakat, és helyükre több emeletes lakótömböket építettek.
Ezer befektetett euróból szinte kétezer „jött vissza”, a haszon – tehát – majdnem ugyanakkora volt, mint a befektetett, azaz a kockáztatott összeg. Ez a könnyű kereseti lehetőség arra ösztönözött nagyon sok olyan vállalkozót, akiknek semmi közük sem volt az építőiparhoz, hogy belekezdjenek a bizniszbe, még akkor is, ha nem rendelkeztek megfelelő tőkével. Újvidéken most nagyjából nyolcvan ilyesmivel foglalkozó jogi személyt tartanak nyilván.
Zavarkó Sándor ügyvéd, az Újvidéki Gazdasági Akadémia jogi tanácsosa lapunknak elmagyarázta, hogy a befektetők legtöbbször olyan mézes-mázos szerződéseket kínáltak fel a felvásárolandó telkek tulajdonosainak, amelyeket vétek lett volna visszautasítani. A tulajdonosok nem figyeltek oda kellőképpen a szerződés részleteire, avval voltak elragadtatva, hogy a rendes, jóindulatú és kedves mosolyú Befektetőtől Úrtól új lakásokat, több négyzetmétert kapnak, mint amennyiük volt, és könnyelműen beleugráltak az üzletekbe. A vállalkozók azonnal elkezdték árulni a még meg sem épített lakásokat, mivel mostanáig nagy volt a kereslet ezek iránt, általában a telkét feláldozó tulajokat sikerült kielégíteniük, és nem voltak gondok. Azonban már a múltban is voltak olyan esetek, hogy az építkezés zátonyra futott, ilyenkor a házban élők az utcán, azaz albérletben rekedtek, most pedig, amikor mindenki a gazdasági világválságtól retteg, és a piac is kezd telítődni, a veszély még kifejezettebb. A lakások iránti kereslet megcsappant, és az olyasmi, ami régebben csak elvétve jelentett gondot, most rendszeres jelenséggé vált. A kapzsi vállalkozók nem tudnak leállni, új építkezésekbe kezdenek indokolatlanul, amelyek – az előállt helyzet miatt – gyakran rosszul fejeződnek, és a telektulajdonosok húzzák a rövidebbet.
A ház, azaz telektulajdonosoknak tudniuk kell, hogy házuk helyén mit, mekkora épületet építhet a vállalkozó, ismerniük kell tehát placcuk szélességét, mélységét, valamint azt, hogy hány szintes lesz-lehet az új épület. Az új lakóterület összességéből elvonunk 20-25 százalékot (ezek a falak, és a többi olyan rész, amit nem értékesíthetnek lakóterületként), a vonzó városrészekben (például a Futaki piac környékén) lévő telkekért a tulajdonosnak akár az építendő lakóépület 35 (de a legelőnytelenebb lokáción is minimum 15) százalékát is felajánlják. A Telepen ez a részesedés – az új épület emeleteinek számától függően – 20-22 százalék körül mozog. A felajánlott szerződésben különösen fontos az a rész, amely arra vonatkozik, hogy mi történik akkor, ha az új épületet – bármilyen oknál fogva – nem kezdik el építeni, vagy ha az építkezés félúton abbamarad! Legbiztonságosabb – tehát – ha már kész lakást vásárolunk, de ha erre nincs lehetőség, vagy nem akarunk elköltözni a megszokott környékről, akkor mindenképp követeljük a befektetőtől, hogy az új lakások átadásáig érvényes jelzálogot, vagy bankgaranciát írasson ránk!
Zavarkó olyan esettel is találkozott már, amikor az befektető saját nevére íratta a naiv polgár telkét, majd – az ingatlant jelzálogként használva – felvett több százezer euró bankkölcsönt az építkezésre. Kiderült, hogy a ház helyén utcát tervezett az önkormányzat, ezért az építkezésből nem lett semmi, a befektető eladta a házat városnak, és csupán a bűnvádi felelőségrevonástól való félelmének köszönhetően a tulajdonosok nem veszítették el egész életen át gyűjtögetett vagyonukat. A rosszul elsülő építkezési szerződések esetén a polgárok utolsó reménye az, ha nem engednek a nyomásnak, és nem költöznek ki házaikból.
A veszély – tehát – nagyon nagy, és ami még szörnyűbb, az eltolt szerződések következményeit később nagyon nehéz „kicsiszolni”. Leggyakrabban idős házaspárok, vagy egyedül lakó, ingatlannal rendelkező nyugdíjasok járnak pórul, akik életük alkonyán akaratlanul tönkretesznek mindent, amiért egész életükben küzdöttek.
A telepi Geri Károly utcában lévő Nikola Tesla helyi közösség helyiségeit az Újvidéki Gazdasági Akadémia bérli, a jogi kar hallgatóinak itt tartanak előadásokat, és Zavarkó Sándoron keresztül itt szolgálnak magyar nyelven, ingyenes jogi tanácsokkal az újvidéki, de bármelyik másik vajdasági helységből érkező polgárnak is. Sokan megfordulnak itt, különösen telepi polgárok érdeklődnek, ezt a városrészt ugyanis most érte el az építkezési hullám, a vállalakozók sorra kopognak be a telepiek házaiba. Mindenképp tanácsos, ha a polgárok a felajánlott szerződést elviszik felülvizsgálásra, az ügyvéd keddenként délután 3 órától fél hatig fogad, telefonon a 021/6394-296 as számon érdeklődhet.
Az építkezés bármikor abbamaradhat, ennek veszélye mostanában még kifejezettebb. A Pap Pál utcában, a belügyi titkárság épületével szemben, vagy az Aleksa Šantić utcában már évek, szinte évtizedek óta épülnek lakóházak, ki tudja, hogy a telkeiket kockáztató tulajdonosok hogyan találták fel magukat, és hogy most hol laknak. A Szerb Nemzeti Színházzal szemben másfél évtizede épülő saroképületben például az egyik újvidéki aranyműves annak idején a valós árnak a hétszereséért vásárolt üzlethelyiséget, de az építkezés megfeneklett, később alig tudták kiverekedni, hogy a befizetett pénzt valamilyen kompenzáció – lakások, üzlethelyiségek a város másik részeiben, stb. – útján visszakapják... A veszély mindenkit érint, az egyik ismert újvidéki ügyvéd – aki korábban bíró volt – is beleugrott az üzletbe, most – idős korára – albérletben lakik.
