Négy nap örömzene

A zenének kevés olyan és annyira félreértett stílusirányzata van, mint a dzsessz. A közgondolkodás az elmúlt évtizedekben olyan címkét ragasztott rá, mint, érthetetlen, disszonáns, öncélú. Sokan megpróbálkoznak a befogadásával, és sok embernek bele is törik a bicskája, miközben rávágják, hogy akik játsszák, azok nem mások, mint a tehetségüket fitogtató szaxofonisták, trombitások, gitárosok, zongoristák, nagybőgősök és dobosok, míg akiknek szól, azok feltűnési viszketegségben szenvedő különc alakok. Akik így gondolkodnak nem is tévedhetnek nagyobbat, habár az igaz, hogy a dzsessz, mivel igen széles palettával rendelkező stílusirányzat, néha tényleg kitermel magából a „vájtfülű” zenekedvelők számára is nehezen hallgatható és befogatható improvizatív előadókat.

A dzsessz koncertterembe való. Színpadon a helye. A zene megkedvelésére jobb hely és alkalom nem is létezhet, mint egy dzsesszfesztivál. A múlt héten Újvidék büszkélkedhetett ilyennel, ahol négy napon keresztül hallgathatta a zenekedvelő közönség a Szerb Nemzeti Színház kisszínpadán a visszatérő alapokon szaladgáló, „kakofón”, csapongó dallammeneteket.

A 24. Újvidéki Dzsesszfesztiválon a közönséget elnézve valóban igaz Fodor Ákos költő írása a dzsesszről, amelyben kifejti, hogy a dzsessz nem csupán egy szó, hanem mentalitás, sőt mi több, életminőség: „Szabad és jóravaló emberek közös játéka”, és szinte mindenki megtalálhatta a maga számára szerethető dalokat. A nemzetközi és a szerbiai dzsesszelőadókat felsorakoztató fesztiválon mindenki megtalálhatta a kedvére valót. A rendezvényt a Szerbiai RTV Big Band-je és Stjepko Gut világhírű dzsessztrombitás, zeneszerző nyitotta meg Thad Jones klasszikusaival, swingjeivel, majd a fúvósokat felsorakoztató nagyzenekar után, a régió dzsesszpalettájának egyik legkiemelkedőbb zenekara, a hét európai országból származó zenészeket vegyítő (Szerbia, Észak-Macedónia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Franciaország, Olaszország és Ausztria) Nikolov-Ivanović Undectet&Magic Malik következett.

A hét európai országból származó zenészeket vegyítő (Szerbia, Észak-Macedónia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Franciaország, Olaszország és Ausztria) következett. Fellépett még a skandináv modern dzsessz úttörője, Nils Petter Molvær norvég dzsessztrombitás formációja is, valamint hatalmas közönségsikert aratott Robert Lakatoš újvidéki hegedűművész 16 fiatal tehetségből álló kamarazenekara, és Jovan Maljoković belgrádi dzsessz-szaxofonos oktettjének közös produkciója. A klasszikus és európai, cigány eredetű dzsesszdallamokkal kápráztatta el a zenekedvelőket a negyedik generációs dzsesszmuzsikusokat felvonultató csehországi Josef Fečo nagybőgős triója, hazajött Montreálból és elkápráztatta triójával a közönséget az újvidéki Aleksandar Uzelac zongorista és szenvedélyes koncertet adott a szintén újvidéki Vladimir Samardžić basszusgitáros triója is.

A hab a tortán a JazzXchange feat. Bojan Z formációja volt, amely az idei kultúra fővárosa címet elnyerő európai városokból (Luxemburg, Litvánia, Szerbia) származó zenészekből állt, valamint az amerikai–svájci Chico Freeman’s Trio Exotica fellépése is emlékezetesre sikeredett.