Az Újvidéki Sportveteránok Egyesülete nemrégiben jubileumi plakettekkel tüntette ki azokat az újvidéki sportlegendákat, akik olimpiai játékokon, világ- és Európa-bajnokságokon 50, 40, 30 és 20 évvel ezelőtt szereztek érmeket. A veterán sportolók iránti tisztelet a nyugati országokban hatalmas, a társadalom nem feledkezik meg róluk. Szerbiában ez sajnos nincs mindig így, az ilyenfajta tiszteletmegadás mechanizmusa még gyerekcipőben jár. A SPENS épületében megtartott ünnepségen megjelenő sportolók mindannyian harcosok, olyan sportolók, akik városunk és az országuk példaképei.
Platina díjat kaptak azok a veterán sportolók, akik ötven éve szereztek érmet. Ők Olga Gere Pulić, aki aranyérmet nyert atlétikából Európa-bajnokságon, Farkas Gizella ezüstérmes atlétikai Európa-bajnok, Véger Mária ezüstérmes kosárlabda-Európa-bajnok, Stanka Stošić Mezei, Ankica Bašić Višekruna és Gaál Molnár Irén szintén ezüstérmes kosárlabda-Európa-bajnokok.
Arany plakettet kaptak azok a sportolók, akik negyven éve nyertek érmet: Szabatka Valéria, ezüstérmes világbajnok íjász, Pavle Bajčetić, aki ezüstérmet nyert szambo-bajnokságon, Tadija Kačar ezüstérmes világbajnok ökölvívó, Juhász János ezüstérmes világbajnok íjász, valamint Dragan Nišić bronzérmes Európa-bajnok.
Ezüst plakettet kaptak azok a sportveteránok, akiknek győzelme óta harminc év telt el. Ők Zoran Todorović bronzérmes kosárlabda-Európa-bajnok, valamint Binder Aranka, aki íjászatból szerzett ezüstérmet az 1992-es barcelonai olimpián.
Ezenkívül az Újvidéki Sportveteránok Egyesület tiszteletbeli tagjává nevezték ki Božidar Maljković honvédelmi minisztert, a Szerbiai Olimpiai Bizottság elnökét.
Stanka Stošić Mezei egészen fiatalon csöppent bele a sport világába. Tizenegy-két évesen kezdett kosárlabdázni. – A Telep városrészben éltünk, és rendszeresen jártunk az ottani játszótérre a többi gyerekkel. Ez volt az, ami összekötötte a telepi fiatalokat. Az iskolában is kosaraztunk, és nagyon szerettem annak ellenére, hogy soha nem voltam túl magas lány. Valóban nagyon szerettem sportolni, amikor pályára léptem, valamiféle emelkedett hangulatba kerültem. A csapatommal számos hazai versenyt megnyertünk, de talán a legkedvesebb élményem a junior Európa-bajnokságon való részvételem, ahol ezüstérmet nyertünk. Sokfelé utaztunk a csapattal, Hollandiát nagyon szeretem, lenyűgöző ország. Emellett Olaszországban a szicíliai Messina nevű város hagyott bennem mély benyomást, ahol ezüstérmes Európa-bajnokok lettünk – mondta. Hozzátette: – A fiataloknak azt tanácsolom, hogy találjanak valamit, ami elégedettséggel tölti el őket, legyen az sport, vagy művészet. A legfontosabb, hogy valamilyen közösségben legyenek. Értelemszerűen elsősorban a sportot javaslom, főleg azért, mert azt tapasztalom, hogy az aktív sportolók az élet más területein is sikeres emberek. Ezt azzal magyarázom, hogy a sport olyan szorgalomra tanít, amely máshol is alkalmazható.
Gaál Molnár Irén több sportban is kipróbálta magát, mielőtt a kosárlabdához jutott. Miután felhagyott a versenysporttal, jógaoktatóként kezdett el dolgozni, és már több mint húsz éve ezzel foglakozik. – A sport szeretetét a szüleimtől örököltem. Édesanyám és édesapám is tekéztek. Nagyon korán kezdtem sportolni. Nyolc éven át szertornáztam, atlétikával és úszással is foglalkoztam, sőt egy rövid ideig baletteztem is. Mivel magas lány voltam, az unokatestvéremnek eszébe jutott, hogy kipróbálhatnám a kosárlabdát. Tizenöt éves voltam, amikor elvezetett az Egység pályájára, és ott elkezdtem játszani. Ezután nagyon gyorsan haladtam felfelé a ranglétrán, korán bekerültem a felnőtt csapatba. Kicsit felcseréltem a dolgokat, mert a felnőtteknél 17 évesen debütáltam, ezután kezdtem az ifjúsági csapatban játszani. A legszebb emlékem a kosárlabdás karrieremből az 1970-es rotterdami Európa-bajnokság, ahol harmadikak lettünk. Nagyon kedves emlékem emellett az, amikor Kínában voltunk egy hónapig 1972-ben. Öt városban jártunk, és barátságos mérkőzéseket játszottunk. Szicíliába is sokszor mentünk, szinte minden nyáron. Nagyon sok szép emlékem van, de amit még kiemelnék, az, amikor Újvidéken volt a Bajnokok Európa-kupájának egyik mérkőzése. Az ellenfél csapatában játszott a rigai Uljana Szemjonova, ő volt akkor a legmagasabb kosárlabdázónő, 214 centiméter magas hölgy. A keze alatt 25 pontot sikerült becsempésznem – mesélte a sportlegenda.
Gaál Molnár Irén a 214 cm magas Uljana Szemjonovával
– Az iskolában kezdtem kosárlabdázni. A tornatanárunk és az edzőnk Rátgéber László volt, aki felkarolta azokat, akik érdeklődtek a sport iránt. Emiatt nagyon hálás vagyok neki – mesélte Ankica Bašić Višekruna. – A sport révén beutaztuk majdnem egész Európát, ami magában is élmény, nem beszélve arról, hogy milyen sikereket értünk el közben. Azt tapasztaltam, hogy a sportban a legfontosabb a kitartás és a szorgalom. Ha ez nincs, akkor nem lehet fejlődni. Fontos lenne a gyerekekkel minél fiatalabb korban megszerettetni a testmozgást. Amellett, hogy hosszasan lehetne arról beszélni mennyire fontos egészségügyi szempontból, a sport fejleszti a gyerekek személyiségét is, és az is fontos, hogy a közösséghez tartozhatnak. Azt látom, hogy a mai gyerekeknek sokkal több lehetőségük van a világban, mint amennyi nekünk volt annó, és ez nem mindig jó. Ők már sokkal több helyre eljuthatnak, kényelmesebben élnek, míg nekünk sokszor csak a sport révén volt erre lehetőségünk – osztotta meg meglátását olvasóinkkal Anikica Bašić Višekruna.
Nyitókép: Veterán bajnokaink (Fotó: Albert Éva felvétele)
