Ha azt mondom város, az emberekre gondolok. Ezzel a jelmondattal nyílt meg a múlt hét derekán a Vajdasági Múzeumban (Duna utca 37.) a kiszácsi születésű, Újvidéken élő Jan Valo fényképész fotókiállítása.
Az eseményre Belgrádból is érkeztek vendégek, kimagasló fotósok. Megnyitóbeszédében Szabó Imre kiemelte, hogy a városát fotózó Jan Valo képkiállítasa Cartier Bresson fotóinak a hangulatát idézi. Darko Dozet kiállításszervező, a Vajdasági Fotóegyesület elnöke Jan Valot pónibiciklin látja, amint „három szemmel+, azaz fényképezőgéppel a kezében pedálozik a kultúra fővárosának utcáin, és a szerbiai szlovákokhoz méltó kitartással és szorgalommal igyekszik befényképezni Újvidék minden kuckójába. Fotókat készít a lépcsőházakról, a széles sugárutakról, a Dunakanyarról és az egészen kicsi, már-már elfeledett, többségünk számára ismeretlen utcákról, és az ott lakók életéről. – A fényképezőgép kibiztosított puskaként állandó jelleggel a nyakában lóg. Őt azonban nem a fotókért járó pénz, hanem a fotózás iránti szeretet ösztökéli. Jan Velo számára a fotózás gyógyírt, magát az Életet jelenti – jellemezte Dozet kollégáját.
A 24 filmkocka Fotókommün társszervezésében megvalósított kiállítás január végéig várja látogatóit. A hangulatfotókat a megnyitóünnepségen készítette kolléganőnk.
Nyitókép: Dávid Csilla felvétele