2024. július 16., kedd

A turbulencia éve

Pásztor István volt a Darányi-telepi társalgónak, a Magyar Szó-házban megtartott összejövetelének a vendégelőadója

Az idei év elsősorban a földindulás-jellegű politikai mozgásokról marad emlékezetes, a választásokról, és az ezt követő kormányalakításról. Arról is emlékezni fogunk a 2012-es évre, hogy azok részéről, akiktől legkevésbé vártuk, meglepő lépéseket tettek, így valamikor a jövő év elején bekövetkezhet a történelmi megbékéléshez vezető fontos pillanat, a főhajtás a mások áldozatai előtt a két köztársasági elnök részéről.

A fentieket Pásztor István Vajdaság Autonóm Tartomány képviselőházának elnöke mondta a Darányi-telepi társalgó 283. összejövetelén, amit lapkiadóházunk negyedik emeleti dísztermében tartottak.

Az évértékelő beszámolót követően az elnök borral kínálta az egybegyűlteket, s megkóstolhatták a Darányi-telepi társalgó sütő-főző asszonya által készített ún. Kossuth kenyeret is

Az évértékelő beszámolót követően az elnök borral kínálta az egybegyűlteket, s megkóstolhatták a Darányi-telepi társalgó sütő-főző asszonya által készített ún. Kossuth kenyeret is

A beszélgetést Varjú Márta főszerkesztő vezette, Pásztor István év végi összefoglalóját telt ház előtt vázolta fel.

– Számunkra kiemelkedően fontos volt Tomislav Nikolić budapesti látogatása és az, ami azon a látogatáson eredményként megfogalmazódott. Világosan megfogalmazódott a két köztársasági elnök elkötelezettsége, hogy főt hajtsanak az ártatlan áldozatok emléke előtt, hogy ugyanazon a napon megkoszorúzzák az emlékműveket, hogy elindítsák a történelmi megbékélés, a sérelmek kibeszélésének folyamatát. A Nikolić elnökké választását követő hangulat, a köreinkben akkor kialakult meggyőződés arról szólt, hogy mindent várhatunk tőle, de ezt nem! Fel nem merült bennünk, hogy bekövetkezhet, mi ezt Tadićtól vártuk! Tőle nem kaptuk meg, de most eljutottunk abba a helyzetbe, hogy attól kaptuk meg, akitől a legkevésbé vártuk! Aznap este felhívtam Nikolićot, és megköszöntem neki, hogy emberként, politikusként volt bátorsága ahhoz, hogy egy ilyen jellegű döntést meghozzon. Általában úgy történik, hogy nem azt kapjuk, amit várunk, hanem épp az ellenkezőjét – most sok évtizedes várakozás eredménye látszik közelinek. Pár hónapon belül szerb köztársasági elnök leteszi koszorúját a '44-es ártatlan magyar áldozatok emlékműve előtt. Ugyanezen a napon, egy órával később ugyanezt meg fogja tenni a magyar köztársasági elnök is. Hét évtizede várunk erre, ha az egész évben nem történt volna más, akkor is érdemes lett volna a küzdelem – mondta.

Beszámolója során kitért arra is, hogy a mögöttünk lévő, politikailag igen turbulens időszakban sikerült talpon maradnunk, és hogy többé nem vagyunk az a „kistestvér, akit bárki felpofozhat”. Ezt a kijelentését arra a kedélyeket felkorbácsoló beszédére alapozta, amelynek lényege az volt, hogy a Vajdaság Szerbiához csatolásának 94. évfordulóját ünneplő szerbségnek nyíltan megüzente: ez a dátum a magyarság számára nem ünnep – megemlékezünk róla, de nem ünnepeljük. – Kis politikai erőként korrekt partner kívánunk lenni, de elvárjuk, hogy velünk szemben is korrekt módon lépjenek fel – mondta Pásztor István.

A váratlan fordulatok között említette azt is, hogy az elmúlt hetekben több alkalommal találkozott a koszovói és a szerbiai kormányfő, noha ezt Ivica Dačićtól vártuk legkevésbé, mégis tárgyalóasztalhoz ült. Pásztor szerint emlékezetesek maradnak az idei év letartóztatásai is, azaz az ország szisztematikus kirabolására vonatkozó bizonyítékok feltárásai.