A hétvégén befejeződött Gyermekhét keretében a Petőfi Sándor Általános Iskolában nemrégiben kisállat-bemutatót szerveztek, a diákok elhozták és kiállították házi kedvenceiket. Láthattunk kutyusokat, cicákat, csincsillát, teknősbékát, megtudhattunk róluk ezt-azt. A gyermekekben megpróbálták tudatosítani az állatok iránti szeretet fontosságát, megértették velük, hogy a kedvencek nemcsak szórakozást, játékot, hanem felelősséget is jelentenek.
Pamela: A kutyus két éve van meg, Lilinek hívják. Azért kell szeretni a kutyákat, mert ők az ember legjobb barátai. Naponta általában kétszer-háromszor megyünk sétálni, reggel, ebéd után meg este. Szinte mindig együtt vagyunk, csak ameddig az iskolában vagyok, addig nem. Felugrik néha hozzám az ágyra, amíg alszok, de ezt nem mindig engedjük meg neki. Néha rosszalkodik is.
Erik: Az állatokat azért szeretjük, mert szépek és jók. A kutyám ötéves, naponta legalább három órát vagyok vele. Dik állandóan mellettem van, sokszor sétálunk, bemegyünk a központba is.
Andor: Hét hónapja van meg, ennyi idős is. Csini egy csincsilla, kislány, olyan puha volt a szőre, és olyan édesnek találtam. Akit nem ismer, azt megharapja. Nem igényel sok törődést, reggel elengedjük a teraszon, ott szaladgál, csinál amit akar, ennyi az egész. És meg kell etetni.
Annabella: Sokat játszok velük, simogatom őket, olyankor, amikor olvasok, ott fekszenek mellettem. Sokat esznek, úgyhogy rendszeresen kell adni nekik, néha én, néha az anyukám, néha a testvérem etet, így naponta többször kapnak. Azért döntöttem a nyulak mellett, mert kicsik, lehet őket lakásban tartani, nagyon puhák és barátságosak. Puszit adnak néha, olyant, mint a kutyák. A testvérem az egyiket Mázónak nevezte el, a másik Lollipop, ami magyarul nyalókát jelent.
(fotók: Dávid Csilla)
