Az újvidéki Petőfi Sándor MMK székházában az elmúlt héten gazdag rendezvénysorozattal ünnepelték meg a telepi magyarok önszerveződésének 80. és a művelődési központ fennállásának 60. évfordulóját. Ennek a záróakkordja volt a péntek esti gálaműsor.
Ezen tiszteletüket tették a tartomány és Újvidék város tisztségviselői, az MNT és a vajdasági magyar pártok és civil szervezetek képviselői, a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövetségének és szabadkai főkonzulátusának képviselői, a művelődési központtal együttműködő egyesületek és intézmények, továbbá a központ egykori és jelenlegi tagjai, valamint támogatói.
Márton Bálind Teodóra, a művelődési központ elnöke üdvözlő beszédében elmondta, hogy jelentősebb és folytonos támogatások híján a Petőfi Sándor MMK minden napja a megmaradásért folyó küzdelemről szól.
– Egy művelődési központ életéhez nemcsak pénz kell, hanem arra is szükség van, hogy az újvidéki magyarok magukénak érezzék ezt a központot, és részt vegyenek annak munkájában a legkisebbektől a korosabb generációkig – politikai, vallási és egyéb hovatartozástól függetlenül. Jelenleg ötszáz tevékeny tagunk van, de azt gondolom, hogy sokkal többen is lehetnénk. Remélem, hogy a következő kerek évfordulón – öt, tíz év múlva – is ünnepelni fogunk, még nagyobb számban, és még több taggal – mondta.
Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke a jugoszláviai magyarok Bokréta című almanachjából idézett, amely csokorba szedte az 1919-től 1940-ig terjedő időszakban a volt Jugoszlávia területén működő színjátszócsoportokat, jótékonysági egyesületeket, gazdaköröket.
– Az almanach beszámolója seregszemlét nyújt arról, hogy mit tett a jugoszláviai magyarság a kisebbségi életének eltelt húsz éve alatt, mit tett a kultúrájának a fennmaradásáért, szellemi életének fejlesztéséért. Édes anyanyelvünk zengését vitték át nemzedékről nemzedékre. A kulturális összefogás és a műkedvelők önzetlen munkája teremtette meg a délvidéki magyarság szellemi, irodalmi és zenei életének az alapjait.
Egeresi kiemelte, hogy mindannyiunknak szüksége van egy szilárd pontra, vagy pontokra az életben. Sajnos olyan világban élünk, ahol egyre kevesebb szilárd pontot találunk.
– A szilárd pontra már rátaláltunk e létesítményben. Mi, vajdasági magyarok, megadtuk a választ arra is, hogy hogyan lehet megmaradni magyarként a kisebbségben, a szórványban is. Ne feledjük: a magyarság a saját múltját vállaló és a jövőjét megteremtő közösség.
Nikowitz Oszkár, a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövete is köszöntötte az egybegyűlteket, és elmondta, öröm a számára, hogy meghívták erre az ünnepségre, mert „az itteniek azt a kultúrát ápolják, azt a közös kincsünket, ami az enyém is.” Elmondása szerint, páratlan az, amit az újvidéki magyarok szívós munkával tesznek azért, hogy megőrizzék az anyanyelvüket, megőrizzék az identitást, s nem engednek abból, hogy Újvidék még mindig a magyar kultúra egyik oszlopa legyen.
– Öröm számomra, hogy az anyanyelvi kultúrát ilyen magas szinten művelik itt a Petőfi művelődési egyesület jóvoltából. A magyar kultúra ápolása és megőrzése azért szükséges számunkra, hogy ebben megerősödjünk, és megerősödjünk abban a megmaradásért folytatott küzdelemben, ahol szeretnünk kell a környezetünket, és szeretnünk kell azokat, akik körülvesznek bennünket, de ezt csak az az ember meri, aki a saját kultúrájában szilárd és magabiztos – mondta Nikowitz.
Az est hátralévő részében fellépett a Petőfi Sándor MMK vegyes kórusa, a Csűrdöngölő táncegyüttes, a kultúrház irodalmi szakcsoportja, a Színes Szilánkok Diákszínpad, Perišić Diana, továbbá Gál Zoltán, Raffa Klára és Vitkayné Kovács Vera, J. Garai Béla és Ferenci Jenő, valamint a szervezők kisfilmben bemutatták a művelődési központ múltját és jelenét.
