Egy olyan árhullám vánszorgott át tájainkon, amely tankönyvekbe illene, ha készülnének ilyenek. Tanulmányokat persze írnak majd róla, csakhogy azokat szűk, szakmai körökben szellőztetik, hozzánk aligha jutnak el. De miért kellene egy olyan dunai árhullámot szakmai lecke szintjére emelni, amely nem szólította vízpartra a politikusokat, hogy homokzsákok mellett fényképezkedjenek?
A vízszint az újvidéki mércén egy-két ujjnyival a +560-as szint felett tetőzött, ami azt jelenti, hogy további két méter kellett volna ahhoz, hogy a tartományi székváros lakosai félni kezdjenek. Azóta a Duna gondolt egyet, és csaknem egy métert apadt. Ilyen helyzetekben szoktuk mondani, hogy nyugodtan hátradőlhetünk, és szivarra gyújthatunk. Ez az árhullám azonban határozottan ideszólt, hogy a könnyed előrejelzések ideje végérvényesen lejárt.
Kezdődött azzal, hogy... Szóval álló hónappal ezelőtt kezdődött. Érdekes volna belelapozni a hidrometeorológiaiak papírhalmazába és az újvidéki mércén mért, hasonló esetet keresni. Konkrétan olyant, hogy az álló hónapig tartó árhullám – a vízhozamgörbe kisebb, idegbajos ugrándozásait elhanyagolva – mindössze háromméteres vízszintemelkedést eredményezett. A Felső-Duna ugrásszerű áradásai meg meredek apadásai a mi tájaink Dunájára nem jellemzőek, de az ilyen hosszú árhullám-nyújtózkodás mégis sok. A tetőzés szintjét figyelembe véve azonban úgy fest, hogy ez az árhullám különösebb figyelmet nem is érdemelt volna. Kivéve azt, hogy...
Ótos András felvétele
A hivatalos körökből víznek eresztett előrejelzések helyenként teljesen használhatatlanok voltak. Előfordult, hogy bő egyméteres különbség mutatkozott az előrejelzésben az egy nappal korábbihoz képest. Ekkora hibatartomány nincs. Aztán a vízhozamok is hihetetlen átalakulásokon mentek keresztül. Ez különösen ott szúrt szemet, ahol a vízmércével szemközti parton egy másik ország rokon szolgálata méri és mondja, mennyi az ennyi. És ott nem annyi, mint az innenső parton, holott szinte literre ugyanannyi víz folyik el a két mérce között. Nincs szándékunkban találgatni, melyik saccolta el. De úgy fest, hogy ezen a téren a honlapok korszerűsítésre szorulnak. És a szolgálatok témamegközelítését is frissíteni kellene.
Adott esetben szinte lehetetlen volt sacc/kb. előrejelzéseket készíteni. Ami még nem gond, mert nem a vízparti önfelkelt szaktekintélyek dolga az ilyesmi. De komoly gond, hogy a hullámtéri nyaraló tulajdonosa az adatok tarkasága, valamint megmagyarázhatatlan változékonysága miatt nem tudta kisilabizálni, hogy a kulipintyó alsó szintjét elönti-e a Duna. Pakoljon-e onnan mindent az emeletre, vagy bízza az égiekre, mert a földiek csütörtököt mondtak? Áthidaló megoldásnak számított, hogy naponta kijár a terepre, leszúr a vízparton egy rovátkált pálcát, és naponta ellenőrzi, mennyit árad. Ettől még nem lett alacsonyabb a vízállás, de legalább lehetett fogadásokat kötni. Játéknak ugyan érdekes, de szépséghibája, hogy pontosságát nem lehetett ellenőrizni.
Ótos András felvétele
Most, mint már mondtuk, stabilan apad. Mi lesz tovább? Hamarosan beáll egy hosszan elhúzódó stagnálás. Meddig? Nem lehet tudni. De aki áradásra akar fogadni, az kérje az esőt!
Nyitókép: Víz alatt a Tiszti strand, a fotók tegnap kora délután készültek (Ótos András felvétele)
