Ha egy családanyát arról kérdeznek, hogy melyek voltak élete boldogabb pillanatai, akkor a válasz szinte borítékolható: a házasságkötése és a gyermekek születése – és ez akkor is így van, ha ezeket az élményeket később nehezebb időszakok is követték. Így érzi ezt Tóth D. Lívia is, aki ezzel kapcsolatos gondolatait cikkében osztotta meg olvasóival. A Magyar Szó hétvégi mellékletében megjelent írás a Média a Családért díj júliusi, külhoni díjazottja lett. Lívia cikke a Magyar Szó hétvégi mellékletében vezércikként jelent meg, ötletét az adta, hogy aznapra esett a család nemzetközi napja. A szerzőt szerkesztője kérte fel arra, hogy készítsen egy jegyzetet, ami nem pusztán a világnapról szól, hanem a család változó társadalmi szerepéről is.
– A felvetés nagyon tetszett és igencsak megmozgatta a fantáziámat, a témának alaposan utánaolvastam. Az írás nem volt egyszerű, mert jómagam olyan típusú újságíró vagyok, aki ha tehetné, hosszabban írna, mint amennyit a papír elbír, így megküzdöttem azért, hogy a cikkem beleférjen a rendelkezésre álló karakterszámba – mondja Lívia.
Tóth D. Lívia népzenészként és citeraoktatóként képzelte el pályáját, de mivel nem szeretett volna elköltözni, helyben pedig nem volt lehetőség komolyabb képzésre, másfelé fordult az érdeklődése. A Temerini Rádióhoz került, televíziós tudósítóként is dolgozott. Bábozni kezdett, ma is ápolja a népi hagyatékot.
