Meleg lehetett azon a 70 évvel ezelőtti nyáron is, talán nem annyira mint a napokban, de meleg. Erre abból is következtethetünk, hogy a nyár végén a Strand igazgatósága egyszer csak úgy döntött, hogy meghosszabbítja a „strandidényt” az újvidéki fürdőhelyen. Ezt az újságokban hírül is adták. A döntést „bizonytalan” időre hozták meg, a szép időjárásra való tekintettel. Közeledett az ősz, de még mindig tombolt a nyár. De hogy a nyár vége ne múljon el izgalom nélkül, ahhoz nemcsak a közelgő, őszi árumintavásár megnyitásának ténye járult hozzá, hanem az a hír is, hogy Újvidéken oltóanyagot fognak gyártani. Ezenkívül az a több napig tartó bírósági eljárás is, amelyet a korábban már emlegetett, telepi verekedő, és a lakosságot molesztáló, magukat Légiónak nevező fiúk ellen folytattak. Abban az időben még a település magyar részének számító városrész problémája sajátos társadalmi problémává lépett elő, politikai fórumokon foglalkoztak vele, végül bírósági eljárás lett belőle, amelynek végkifejlete mutatta meg azt, hogy ezt a kérdést az akkori hatalom mennyire komolyan vette, és az új társadalmi rendre nézve komoly veszélyként kezelte. Az eset és maga az eljárás az akkori viszonylatokban nagy publicitást kapott, az újság cikkezett róla. Verekedő bandának nevezték a „bűntény” elkövetőit. A fő bűnösnek Erbez Mihályt tartották, ő volt az, aki bandát szervezett, hogy „félelemben tartsa a telepi lakosságot”. Rajta kívül vádlottként kihallgatták Kószó Mihályt, Szlávnics Rádót, Molnár Györgyöt, Palicskó Jakabot, Asztalos Sándort, Jakab Pált, Dévald Ivánt, Jung Pétert, Berza Jánost, Kiss Bélát és Sándor Józsefet. Balog Pál kivételével mindannyian beismerték, hogy tagjai voltak a bandának, ő maga csak egy alkalommal keveredett bele egy lány miatt a verekedésbe. A „banda” Légiónak nevezte magát, és nem riadt vissza attól sem, hogy „megtámadják a hatósági szerveket”, de idős embereket és egy idős asszonyt is bántalmaztak. A szóban forgó év július 7-én a felkelés napi ünnepséget követően katonatisztekkel is összetűzésbe kerültek. A milicistával való összetűzésükben Szlavnics Rádó, a banda tagja meg is sebesült. A vádlottak mindannyian beismerő vallomást tettek. A következő tárgyaláson a tanúkat hallgatták ki. 25 tanú erősítette meg a vádat a verekedő banda ellen, vezérük Erbez Mihály-Centi volt. A tanúvallomások szerint nemcsak azokra támadtak, akik az ő engedélyük nélkül jöttek a Telepre, vagy a telepi lányoknak udvarolni, hanem azokra is, akik a telepi Petőfi Sándor Művelődési Egyesületbe jártak. Dulakodásokat idéztek elő az ünnepségeket követő táncmulatságokon. A bandába három kiskorú is tartozott, akiknek szüleit is kihallgatták, és azzal vádolták őket, hogy nem viseltek gondot gyermekeikről. Az ügyész a kihallgatásokat követően kiterjesztette a vádiratot a Proleter büfé és a Horgász-szigeten lévő Lotz-bár előtti súlyos verekedések miatt. Mint kiderült, a „szervezett banda” értekezleteket is tartott, amelyeken elemezték és értékelték a verekedésben résztvevők „bátorságát”. Az ítéletben részletesen taglalták, hogy a „banda” célja az volt, hogy „elverjen mindenkit, aki ellenszegül a banda akaratának. Kilestek és megtámadtak olyan fiatalembereket, akik nem a Telepen, hanem a város más részén laktak, de telepi lánynak udvaroltak”. A tanúvallomások szerint rettegésben tartották a Telepet. Fel voltak fegyverkezve, korbáccsal, lánccal, boxerokkal, tőrrel és más, verekedésre alkalmas tárggyal. A banda 1953 őszétől mintegy 60 verekedésben vett részt, esténként 4-5 verekedést is kirobbantottak. Ezek közül a Kaćanski tánciskolánál, az Egységnél, és a Petőfi Sándor kultúrotthonban szervezett verekedésükre is fény derült. A törvényszék a bandavezérekre 5 év, a tagokra pedig 1–3 évig tartó szigorított fegyházbüntetést rótt ki. Szlavnics Rádót, aki megtámadta a milicistát 6 év szigorított fogságra ítélték. A kiskorú bandatagok sem úszták meg büntetés nélkül, őket 10 havi börtönbüntetésre ítélték el. Balog Pált, akiről kiderült, hogy csak véletlenül verekedett a bandával, felmentették.
Erbez Mihály-Centi bandájának ügyét elrettentő példának szánták a szocialista társadalmi rend veszélyeztetése miatt. A ma is élő és emlékező telepiek szerint a verekedés a „telepi szokás” volt, mint ahogyan a bandázás sem szűnt meg a későbbi évtizedek folyamán, és ma sem, a falfirkákból ítélve. A jobb úriházaknál még ma is akad egy-két boxer a szerszámok között.
Az pedig, hogy az üzletekben a nagy melegtől megromlott a tej, már nem is számított hírnek.
