Utcazenész szöcske

Csütörtökön este a báni palota előtt, ahogy még a nyár utolsó meleg napjaival küszködik, a perzselő betonon, egy egyébként mindig forgalmas négysávos sugárúton megnyitották az idei utcai zenészek fesztiválját. A háromnapos fesztivált Péterváradon tartják meg, de az utcazenéhez híven egy igazán szép körúton nyitották meg az eseményt, egy hatalmas bogár és az olasz Basterd Jazz együttes társaságában. 
Ez a bizonyos bogár egy szöcskét ábrázolt, egy sokkal színesebb, fényesebb, mechanikusabb verzióban, és el kell ismerni, hogy a mérete sem volt vicc, ugyanis a magassága elérte a tizenkét métert is. Viszont mielőtt megtudhattuk volna, hogy milyen varázslatra képes ez a rovar, az út közepén kaphattunk egy rövid összeállítást abból, hogy mivel is készültek a Basterd Jazz tagjai. Este hét óra után a nap már lenyugvóban volt, amikor az izgatott közönség körbeállta a bandát. Számtalan kisgyerekes család, fiatalok és idősek egyaránt várták a ritmusos jazzt. Az összeállítás nagyrészt fúvósokból, egy dobosból és egy gitáros együtteséből állt, és igen hamar sikerült nekik rugózó lábakat, ugráló gyerekeket és nagy mosolyokat előcsalniuk a tömegből. A banda a jazz, a funk és a pop elemeit egyesítette, és több, közkedvelt dallal melegítette be a közönséget. Olyan emberek is megközelítették a rögtönzöttnek tűnt zenés műsort, akik épp hazafelé tartottak kerékpárjaikon vagy rollerjeiken. Felfrissülés volt ilyesmit látni egy egyébként eseménytelen csütörtöki napon. 
A kis koncert után következett a szó szerint hatalmas látványosság. A kör a banda körül hamar megnyílt, és egy új keletkezett a szöcske két oldalán. Mindenki látni akarta, mi fog történni, mit tud ez a masina. Ahogy bekapcsolták, szemei fénylettek, lábai mozogtak, és még párát is fújt magából. Előtte megjelent három, gólyalábakon közlekedő, a szivárvány minden színét viselő mutatványos, ők irányították az állatot, egy erdei tündér társaságában, de az igazán varázslatos rész még csak utána következett. A szöcske két első, ízelt lábára akrobaták akasztották fel magukat a derekuknál fogva, és a zenére mozogva kápráztatták el a gyerekeket és felnőtteket. Persze nem minden gyereket nyűgözött le ez a nem mindennapi látvány. Pont mellettem egy apuka szorosan tartotta karjaiban a síró kisfiát, aki nem volt elragadtatva a hangos zenétől, és a mozgó, hatalmas bogártól, de amikor belátta, hogy valószínűleg nem esik bántódása, és nem ő lesz a szöcske vacsorája, akárcsak a többiek, ő is érdeklődve figyelte a felvonulást. 
A tömeg egészen a hídig, majd azon is át kísérte az ízeltlábút és a mutatványosokat, ugyanis a part túlsó oldalán várt rájuk a fesztivál szíve és lelke. Pétervárad utcái megteltek zenét kedvelőkkel és különleges művészekkel. 
Olyanokkal találkozhattunk mint a japán származású Eppai, aki egy professzionális utcazenész, és Tokióból érkezett. Performanszai során egyszerre több hangszeren játszik, az egyik kezével hegedül, a másikkal billentyűkön játszik, míg a teste többi részével olyan hangszereken mutatja be tudását mint a dob vagy a kazoo. Közben zsonglőrködésre is jut az idejéből, vagy arra, hogy felvidítsa közönségét egy kis bohóckodással. 
A fesztiválon nemcsak zenészek, de más, különleges művészek is felléptek, olyanok mint Maria Sol Lence, aki argentin cirkuszi mutatványos és táncos, s aki összesíti a tánc és a cirkusz elemeit egy kis humorral fűszerezve. De természetesen azok sem unatkoztak, akik egy kis klasszikus pop, rock, jazz vagy punk miatt érkeztek, nekik is volt bőven miből válogatniuk. A szervezők azonban gondoltak a gyerekekre is, nekik is külön programokkal és foglalkozásokkal készültek. És bár a meleg napok még kitartanak az első őszi hónapban is, ez egy kihagyhatatlan nyárzáró eseménynek bizonyult.