Sokféle esemény játszódott le 70 évvel ezelőtt, a város felszabadulásának tízéves évfordulójának napja körül és annak alkalmából. Voltak kimondottan ünnepi, alkalmi rendezvények, de voltak olyanok is, amelyek nemcsak a nagy eseményhez kapcsolódtak, hanem hosszú távon, a jövőbe vetett hit jegyében alapító és alakulási eseményként tartották meg őket. Nemcsak a tartományinak mondható Újvidéki Egyetem egyes karai, hanem a városi intézménynek számító levéltár, és az akkor már működő Vajdasági Múzeumból kiváló Újvidéki Városi Múzeum is 70 évvel ezelőtt kezdte meg munkáját.
A Vajdasági Múzeum a Matica srpskához kötődő alapításával, a Matica srpska múzeuma elnevezéssel, formálisan 1933-ban alakult meg, majd 1947-ben az ott lévő, Vajdaság egész területére vonatkozó anyaggal vált ki, és lett az ország egyik nagyobb múzeuma.
A Vajdasági Múzeum is a többi, vajdasági múzeumhoz hasonlóan komplex jellegű, és már akkor számos gyűjteményt őrzött. Térségünk az autonóm tartománynak nemcsak társadalmi és történelmi fejlődéséről tanúskodó tárgyakkal, hanem annak természeti sajátosságait dokumentáló gyűjteményekkel is jeleskedett. Ekkor rendelték a Vajdasági Múzeum alá a Vajdaság területén lévő többi múzeumot, hogy sajátos törzsmúzeumként azoknak szakmai felügyeletét végezze. Így az Újvidék város „felszabadulásának” 10. évfordulójára készült kiállításából, amely Újvidék történelme és jelene címet viselte, az akkori „néphatalom” a város történelmét bemutató kiállítástól megihletődve, úgy döntött, hogy az ott kiállított, a város társadalmi és történelmi fejlődését bemutató anyagból egy külön, városi múzeumot alapít. Ennek törzsanyagát tehát a Vajdasági Múzeum Újvidék történelmi fejlődését bemutató, Noviszád a múltban és jelenben elnevezésű kiállítás anyaga képezte.
Az akkori hír szerint: „A kiállítást Rajko Nikolics, a Múzeum igazgatója nyitotta meg és megállapította, hogy olyan gazdag kiállítási anyagot sikerült egybegyűjteni, amellyel megalapozhatják a városi múzeumot. Valójában a város történetét az őskorból származó leletektől kezdve a legutóbbi évek megvalósításától mutatják be. A kiállítás bemutatja Noviszád politikai, kulturális és gazdasági fejlődését.”
Azóta elmúlt 70 év, a Városi Múzeum gyűjteményei megsokszorozódtak és specializálódtak. Külön osztályokba sorolták őket. Így lett, és van ma is a múzeumnak régészeti, történelmi, művészettörténeti, néprajzi, kortársművészeti gyűjteménye, hozzá tartozik a Külföldi Művészetek Képtára, a Karlócai Városi Múzeum, a nagy szerb költő, Jovan Jovanović Zmaj kamanci emlékháza. A Múzeum központi épülete a Péterváradi vár középpontjában lévő Fegyvertárában helyezkedik el, ahova az Újvidék történetét bemutató tárlatot tervezték. Mivel azonban a Múzeumhoz nem csak a város szűkebb területe tartozott és tartozik ma is, gyűjteményeibe kerülhetett például a csébi kazár lelet, amelynek jelentősége számunkra se lebecsülendő. Mert hát érdekeltnek kellene lennünk Újvidék városi múzeumi gyűjteményeiben lévő anyag iránt. Idekerültek a 2003-ban a Péterváradi vár felső platóján végrehajtott régészeti ásatások leletei, amelyek között nemcsak jelentős, őskori leletanyag van, hanem ezenkívül, Pétervárad, és ezáltal Újvidék középkori, és legyünk nagyképűek, a magyar–vajdasági magyar történelemre és múltjára utaló, minden törvényszerűség szerint megsemmisíthetetlen leletek is.
Mert a múlttal játszani lehet, el lehet hallgatni, félre lehet magyarázni, ilyen-olyan kontextusba helyezni, de a megtörténtet – a történelmet – megváltoztatni nem lehet. Mert a Múzeum a történelem tárgyi bizonyítékainak a tára.
A tavalyi nagy viharban a várban lévő épület tetőszerkezete jócskán megrongálódott, ám annak szanálásáról nem közöltek hírt. Mások számára talán szőrszálhasogatásnak tűnik ez az információ, amikor egy intézmény 70 éves évfordulójáról szólunk, amikor a tárgyak nélküli, Mileva, mi vagyunk a szikla faszcináció, a látogatók özönét vonzotta a múzeumba. Az is lenne, ha nem tudnánk, hogy a múzeum raktárai az épület padlásán helyezkednek el, így azok a tárgyak is, amelyek évtizedek folyamán összegyűltek, többek között az újvidéki magyarság történetének tárgyi bizonyítékait is képezve.
Talán ezért kellene óvó szemmel figyelni ezt, a „csak az Újvidék történetével foglalkozó” patinás intézményt.
Nyitókép: A Városi Múzeum gyűjteményéből
