Az ősz télre váltott, és sorakozni kezdtek azok az évfordulók, amelyek már az új társadalmi és ideológiai rendszer szellemében fogantak és jöttek létre. Ezek közé tartozott az akkor ötödik éve alapított Noviszádi Rádió magyar nyelvű műsora, és az akkor megjelenésének tizedik évfordulóját ünneplő, egyetlen magyar nyelvű napilapunk, a Magyar Szó. Abban az időben, 70 évvel ezelőtt, fontosabb és jelentősebb a Magyar Szó jubileuma volt, és nemcsak a vajdasági magyarság ünnepelt, hanem a szélesebb társadalmi közösség is. A Magyar Szó, amely megalakulásakor a Szabad Vajdaság elnevezést viselte, olyan időszakban jelent meg, amikor még tartottak a harcok a második világháborúban, és a partizán seregek által elfoglalt Bánátban és Bácskában, a katonai közigazgatás alatt folyt a magyarok és más népellenségnek tartott nemzetek feletti megtorlás.
Talán ennek a véres időszaknak a végét jelezvén, született meg a döntés, hogy a szerb nyelven megjelenő Slobodna Vojvodina párhuzamaként, magyar és szlovák nyelvű újságra is szükség van. Különös ajándékként érkezett meg a magyar nyelvű lap a vajdasági magyaroknak 1944. karácsonyára. Tíz év múltán, Majtényi Mihály, a lap egyik alapítója, még igen élénken emlékezett arra a napra, amikor, a „szuboticai helyőrségi parancsnokság által kiállított menetlevéllel” elindult Szuboticáról, Noviszádra, hogy még hármukkal, Kek Zsigmonddal, Gál Lászlóval és Lévay Endrével, „vonaton vagy bármilyen más elérhető járművel” útra keljen Noviszádra. Azzal a céllal, hogy „magyar nyelvű újságot, magyar napilapot” indítsanak. Hogy megvalósítsák a magyar nyelvű sajtót a felszabadított Vajdaságban.
A vonat akkor még menetrendszerűen nem járt, és az alapítók, egy síneket szállító szerelvényre felkapaszkodva jutottak el a székvárosba. Majtényi Mihály arra is emlékezett, hogy talán csak egy sínpár volt épségben, és hogy romok közt „botorkáltak” be a behavazott városba. Leírása szerint, ők mindannyian tudatán voltak annak, hogy „korforduló, történelem ez, szívünket mámoros öröm töltötte el” – „először szólalunk meg magyarul a felszabadított Vajdaságban, az első magyar újság kéziratát készítettük elő”.
Három nap múlva el is készült a lap, amelyet 4 oldalon háromezer példányban nyomtattak ki. Az, amire a szerkesztők és az újságírók egy évtized múltán határozottan emlékeztek, az az első „bizonytalan mozdulat” volt, ahogyan az újságárusnál a magyar lap után nyúltak az olvasók. Majtényi Mihály szerint ekkor tudatosodott bennük először a „felszabadulás igaz érzése”, amikor „ott láttuk a sarkon az árus kezében a Szabad Vajdaságot”. „Miénk volt az igazság, miénk volt az erő, miénk volt a szabadság hangja, s elindultunk meghódítani a magyar szíveket is”. A tízéves számvetéskor azonban, igazi sikertörténet rajzolódott ki a vajdasági magyar napilap kapcsán. Ha évente átlagban 300-szor jelent meg a lap, az tíz év alatt 3000 számot jelentett, évente átlagban 20 000 példányban, akkor a naponta változó példányszám mellett is, szorzatként 60 000 000 példányt jelentett. A Magyar Szót, amely Szabad Vajdaság helyett, 1945 szeptemberétől a Magyar Szó elnevezést viselte, a kezdetektől rotációs papírra nyomtatták, ami 2040 tonnát tett ki, ami 58 000 kilométernyi papírt jelentett. A lap ünnepén, megjelenésének tizedik évfordulóján, 70 évvel ezelőtt a jelentős évfordulóról a lapkiadó vállalat munkástanácsa emlékezett meg. A díszülésen a meghívottak között megjelent Sóti Pál, a tartományi képviselőház alelnöke, Szabó Ida köztársasági népképviselő, Virc Károly a noviszádi népbizottság alelnöke és Bozsa Melkusz népképviselő, aki a járási szakszervezeti tanácsot képviselte. De jelen voltak a lapkiadó vállalatok és intézmények képviselői is. A jelentős évfordulóról Lukó András, a lapkiadó vállalat munkástanácsának elnöke beszélt. Virc Károly, a noviszádi népbizottság alelnöke, az ünnepségen nem tartott díszbeszédet, hanem a lap oldalain megjelent interjúban mondta el méltatását. Azonkívül, hogy a lap hírt hozott, ettől tovább ment: magyarázott, állást foglalt, mozgósított a szocializmus és a szocialista építés vonalán”. Az, ami viszont Virc Károlynak külön tetszett, hogy a Magyar Szó „nem volt és nem is akart kisebbségi lap lenni, hanem végig megmaradt a szocialista építés, az új társadalmat formáló dolgozók magyar nyelvű napilapja”.
Így volt ez 70 évvel ezelőtt, egy más világban. A Magyar Szó, így karácsony előtt ünnepelni készül, és nekünk is ünnepelnünk kéne.
