A Temerint átszelő főutcától egy ugrásnyira már a határban járunk. A telepi templom mögött jókora területen található a népszerű Buco-tanya, amely ideális környezetet biztosít a nyári táborok számára, amelyet előszeretettel igénybe is vesznek a helyi sportszervezetek.
A Kósa-lovastábor már hagyományosnak tekinthető, 15. alkalommal avatja be a fiatalokat az állattartás és a lovaglás rejtelmeibe. A kora esti órákban néhány ló már pihen, az egyik karámban viszont még folyik a lovaglóóra. A távolban, nyílt terepen a tapasztaltabb lovasok galoppoznak. Megnyugtató az elegáns, békés állatok jelenléte, a festői környezet látványa pedig orvosság a mókuskerékben törődő idegrendszernek. Stresszmentesítő terápiának sem lenne utolsó egy ilyen tábor.
A temerini lovastáborban kis csoportokban zajlik a munka (Fotó: Garbac Sarolta)
– Nálunk nincs idegeskedés, a nyugalom szinte alapkövetelmény a lovasok körében. Aki a ló hátára ül, tapasztalhatja, hogy az állat érzékeli minden rezdülését és átveszi lovasa hangulatát. A mentális állapotot tükrözi a ló viselkedése, és egy felbőszült, vagy idegesen ugráló ló veszélyes hátas. Éppen ezért itt először saját lelki állapotunkat tanuljuk meg uralni – magyarázza Kósa Sándor, a tábor főszervezője. A bácskossuthfalvi fiatal vállalkozót a párválasztás hozta Temerinbe, nyolc évvel ezelőtt sikeres lovasiskoláját és a nyári táborok színhelyét is áthelyezte a dél-bácskai községbe.
– Körülbelül tíz lóval dolgozunk itt a táborban, és minden tevékenységünk a lovaglás köré csoportosul. A résztvevők délelőtt és délután is több órás lovaglóórákon vesznek részt, a kettő között vannak más programok is, vagy szabad foglalkozás. Természetesen a lovak gondozása, helyének tisztítása is része a programnak, e nélkül nem működik. Itt más háztáji állatok is helyet kapnak, ezek tartásába és a tanyasi életkörülményekbe is belekóstolnak a gyerekek – avat be a tábor mindennapjaiba a szervező. Azt is elmeséli, hogy a Buco-tanyán kiváltságos ellátásban részesül a 15 résztvevő és az oktatók. A napi három étkezés mellett gyümölcs és hideg ital bármikor rendelkezésre áll.
Lovaglás közben az ember szinte eggyé válik a természettel (Fotó: Garbac Sarolta)
A tábor első napján egyedülálló lehetőség nyílt a lovasok számára, ugyanis Sándor bemutatta Pipacs nevű versenylovát, azt a kilencéves kancát, amely a szabadkai Szabó Nikolettel a hátán megnyerte a tavalyi Nemzeti Vágtát.
– Ezt az egyedülálló lehetőséget nagyon értékelték a gyerekek. Már annak is örültek, hogy láthatták, simogathatták. Látszott rajtuk, mennyire értékelik, hogy rá is ülhettek, a haladó lovasok galoppoztak is vele. Abban is különbözünk más táboroktól, hogy itt megismerkedhetnek a túra- és tereplovaglással a résztvevők. Ez különösen azok számára hoz új élményeket, akik a lovardai oktatáshoz szoktak. Magyarországról, több nyugat-európai országból, de Amerikából és Kínából is járt nálunk táborozó. A járványhelyzetet megelőzően teljesen nemzetközi volt a társaság, most is érkeztek Vajdaság minden területéről – meséli Kósa Sándor.
Az állandó visszajárók: Fodor Anna, Muhi Kornélia és Fodor Dorina (Fotó: Garbac Sarolta)
A többórás lovaglást követő több órás medencézés utáni pihenőből igen álmos ábrázattal gyülekeznek az esti foglalkozáshoz a tábor tizenéves lakói. Azonnal megnyugtatnak, hogy a sok aktivitás egyáltalán nem zavarja őket, sőt éppen ezért járnak vissza évek óta a temerini lovastáborba. Fodor Anna Szenttamásról érkezett, nyolc évvel ezelőtt jelentkezett először.
– Kiskorom óta nagyon szeretem a lovakat, Sándortól tanultam meg lovagolni. A táborba is azért jelentkeztem, hogy minél többet lehessek ezekkel az állatokkal. Közben nagyon jó barátokra találtam, akikkel minden évben itt találkozunk. Jellemző az egész táborra a barátságos légkör, az újonnan érkezetekkel is gyorsan összekovácsolódtunk.
A teljesen kezdő táborozók is gyors fejlődésre tesznek szert (Fotó: Garbac Sarolta)
A jó hangulat és a társaság miatt jár vissza a táborba a Szintén szenttamási Fodor Dorina.
– 2018-ban jelentkeztem először, természetesen engem is a lovak szeretete hozott ide, otthon is van két lovam. Nagyon jól érzem itt magam, szeretem a társaságot, és mindent, amivel itt foglalkozunk.
Kíváncsi tekintetek fogadják az újonnan érkezőt (Fotó: Garbac Sarolta)
A péterrévei Muhi Kornélia hat évvel ezelőtt azért jelentkezett, mert lakhelyéhez ez volt a legközelebbi lovastábor.
– A lovakat mindig szerettem, szeretek a közelükben lenni. Itt lehetőséget kaptam arra is, hogy valódi tudással gyarapodjak, és érzem is a fejlődést. Közben barátnőket szereztem, a lovak is hozzám nőttek, így nem is tudom elképzelni, hogy ne járjak vissza.
A tanyán más háztáji állatokkal is megismerkedhetnek a gyerekek (Fotó: Garbac Sarolta)
A temerini lovastábort 15 résztvevő számára szervezik. A kis létszám azért fontos, hogy személyre szabottan foglalkozhassanak mindenkivel. A tábor öt oktatóval működik. Kósa Sándor elmondta, hogy a visszajáró táborozók is egyre ügyesebbek, lassan az oktatásban is tudnak feladatot vállalni. Az eddigi visszajelzések azt mutatják, hogy az itt eltöltött napok után minden résztvevő tudásban, és új tapasztalatokban gyarapodva távozhat.
A temerini lovastáborban terepen is kipróbálhatják magukat a résztvevők (Fotó: Garbac Sarolta)
A csikók megfigyeléssel tanulják a „szakmát” (Fotó: Garbac Sarolta)
