A tanév végeztével elcsendesedett a Temerini Kókai Imre Általános Iskola környéke: nem forgolódnak ott parkolni kívánó, vagy éppen kifaroló autók, nem vágnak az ember elé minden irányból a kerékpárjaikon robogó, mindig siető diákok, megpihennek a gyerekzsivajtól megfáradt falak, de az iskolatáska terhe alatt préselődő diákok is. Az embernek az a benyomása, hogy ilyenkor még az épület környékét is messzire elkerüli minden 7–14 éves gyerek. Ezért szokatlan az álmosítóan meleg délután csendjét megtörő, az iskolából kiszűrődő nevetés hangja, az ének- és zeneszó.
Az iskola folyosóján kellemes hűvösség és erősödő hangzavar fogad, majd az egyik osztályteremben felfedezem a vidáman tevékenykedő, mintegy harmincfős társaságot, a Temerini Népzenei Tábor lakóit. Kérésemre készségesen mutatják a kézműves foglalkozás alatt készülő papírláncokat, a csapatjátékhoz hajtogatott papírcsillagokat. Lelkesen mutatják a tantermekből átalakított hálótermeket, elkalauzolnak a hatalmas étkezőbe is. A konyhán még az ebéd utáni maradványokat pakolásszák a szorgos kezek. Természetesen megnézem a jelenleg éppen pihenő hangszereket is, és csak csendesen kukkantok be a terembe, ahol citeráján gyakorol a lelkes táborozó. Visszatérünk a társakhoz, ahol igen összeszokott hangulat uralkodik, pedig az öt napos tábornak csak a második napján járunk. Úgy tűnik, egy ilyen helyen a barátkozás is sokkal intenzívebben zajlik.
– Citera, furulya, vonós hangszerek, tambura és énekoktatás a kötelező program része. Napi hat óra zene, játékokkal és programokkal kiegészítve, ez a tábor alapkoncepciója – avat be a történésekbe Nagy Gergő, a tábor főszervezője. – A napi programsor telített, hiszen reggeli után kezdődik az oktatás, majd ebéd, következnek a délutáni programok, a délutáni oktatás és az esti foglalkozások. Unatkozásra nincs sok idő, de nem is azért táboroznak a gyerekek, mert unatkozni szeretnének – teszi hozzá a szervező végigpásztázva tekintetével a szorgoskodókon.
A legnagyobb számban 7–10 évesek vesznek részt, de a felsős korosztályból is van jó néhány táborlakó. Ismerős gyerekekkel is találkozom, de sokan jöttek más településekről is. A nyolcéves Kósa Viola Bácsföldvárról érkezett, először vesz részt a táborban.
– Énekoktatásra jelentkeztem, de ugyanezen az órán tanulnak a furulyások is, így kedvet kaptam ahhoz, hogy én is kipróbáljam. Eddig csak műanyag furulyát próbáltam megszólaltatni, de a pásztorfurulya egész más. Nagyon tetszik. A játékokat is élvezem, a kereszttestvérem és a legjobb barátnőm is itt van, jó a társaság.
A furulya iránt érdeklődött a tizenegy éves, szenttamási Horváth Fanni is.
– Mindig is tetszett a furulya, szerettem volna kipróbálni, hogy menne-e nekem a megszólaltatása, ezért jelentkeztem a táborba. Az órák nagyon tetszenek, valószínűleg komolyabban is foglalkozom majd ezzel a hangszerrel a jövőben. A csapatjátékok is nagyon jók, főként, hogy az első pontot az én csapatom szerezte meg.
A sokat emlegetett játékok szabályaiba Tóth Dávid, visszatérő táborlakó avat be.
– Idén kalózok vagyunk, több csapat játszik egymással. Különböző feladatokat kell elvégeznünk, hogy a csapatunk kincset, vagyis pontot szerezzen – meséli a tízéves temerini fiú, aki második alkalommal vesz részt a táborban. – Azért jelentkeztem citeraoktatásra tavaly, mert otthonról már ismerem ezt a hangszert. Annyira megtetszett, hogy azóta rendszeresen járok órákra. Itt a táborban sok újdonságot megtanultam, de szórakozva tanulunk, jó móka az egész.
A Középiskolások Népzenei Vetélkedőjén nyerte a táborban való részvétel lehetőségét a tizenhat éves Pozder Damján, aki hét éve citerázik. Jelenleg a Zörgő citeracsoport tagja Magyarkanizsán. Úgy értékelte, a temerini táborban sok lehetősége van a fejlődésre.
– A játékom minőségét tudom fejleszteni itt a táborban. Az új dalok elsajátítása nagyon gyorsan megtörténik, utána sokat foglalkozunk azok cifrázásával, díszítésével.
A tábor mindennapjait örömzenélés és táncház is színesítette, az utolsó délutánon, a gálaműsorral valódi koncerthangulatot teremtettek a táborozók. Időnként az oktatók is csatlakoztak a tanítványokhoz.
– Valamikor én is résztvevője voltam ennek a tábornak. Amit akkor kaptam mind élményben, mind tudásban, szeretném, ha ezek a gyerekek is megtapasztalnák – mesélte gyerekkori élményeit Nagy Gergő, már a gálaműsort figyelve.
– Sok barátra tettem szert akkor, közülük már többen oktatóként térnek vissza. Számomra a táborszervezés közösségépítés, hiszen, ha minden jól megy, akkor majd innen kerülnek ki a tábor jövőbeni szervezői és oktatói is. Hiszem, hogy az embert a kultúrája is meghatározza, nyelvünk, énekeink és dallamaink által alakulnak ki a gondolataink. Persze minden korosztály a maga szintjén tapasztalja ezt, de formálódik általa. Közösségben formálódni pedig hozzájárul ahhoz is, hogy egymással később milyen módon viseltetünk – zárta gondolatait Nagy Gergő.