Az illetékesek szerint a Kamanci-szigeten épülő körgát nem emeli meg számottevően a Duna vízszintjét. Újvidék városrendezési terve szerint a Kamanci-szigetet a Kis-Dunával együtt olyan körgáttal övezik majd, amely csatlakozik a Telep mentén húzódó fővédgáthoz.
Ezt az új töltést a meglevőnél magasabbra tervezik, ugyanakkor a meglevő gát koronáját is az új töltés magasságáig kívánják emelni. Teszik mindezt a százéves víz szintjének figyelembevételével, és a szakemberek szilárd meggyőződése, hogy ez nem teszi ki árvízveszélynek Újvidéket. De miért kell ezt hangsúlyozni? Játszadozzunk el a számokkal!
Amikor a Duna vízszintje az újvidéki mérce szerint +200 cm alatt van, a vízállásra oda se nézünk. Így vagyunk vele egészen addig, amíg nem éri el a +500-as szintet, és az előrejelzések szerint továbbra is áradni fog folyó. Mert ekkor lepi el a víz az alsó rakpartot, egy-két arasznyival magasabban már a Köves víkendtelepülés alacsonyabban fekvő részeit is elönti, és a Horgász-szigetet is ostromolja a belső oldalról.
Amikor a vízszint bőven meghaladja a +500-at, és tart a +600 felé, akkor már az újságok hátsó oldalainak apróbetűs vízállásjelentése átköltözik a címoldalra. Hatszázas víz esetén a Kamanci-szigetet teljes egészében víz szokta borítani, a mélyedések és a sziget belsejében rejtőző barák helyén mélysége bőven meghaladja az egy métert. És persze a Kis-Duna szintje is ennek megfelelően emelkedik. De ragozzunk tovább, licitáljunk +700-ig!
A +700 azért fontos, mert Újvidék esetében ez rendkívüli árvízvédelmi szintnek számít. Amikor ekkora a vízállás, akkor – képletesen mondva – meg kell kongatni a vészharangokat. Félreverni őket még nem kell.
Mi lesz a szűkületben, ha itt nyolcszázat mérnek? (Fotó: Buzás Mihály felvétele)
Amióta létezik vízállásmérés ezen a helyen – már vagy két évszázada van – hétszáz feletti vízállást mindössze négyszer mértek. Először 1940-ben, amikor az Újvidék feletti folyószakasz mentén szakadt át a gát, és a víz elöntötte a város egyes részeit. A következőre, egyben a mindenkori legmagasabbra, 1965-ben került sor, amikor a folyó június 29-én +778 cm-es szinten tetőzött. Ezzel a legnagyobb vízzel kapcsolatban tudni kell, hogy a szakemberek által elvégzett rekonstrukció szerint sokkal magasabb is lehetett volna, hiszen öt gátszakadásra került sor a mérce feletti száz kilométeren belüli folyószakaszon.
Ezek nélkül az Újvidéki mércén +828 cm-t mér(het)tek volna, márpedig az akkori töltés ezt nem bírta volna el. Tehát a várost akkor a gátszakadások és az 550 millió köbméter kiömlő víz – nempedig Tito látogatása – mentette meg.
A további két +700-as vízről csak annyit, hogy az 1975. évi alig haladta meg az 1940. évi szintet, ráadásul ekkor már a megemelt és kiszélesített védgát várta az árhullámot. Nem is vettük komolyan. A 2006. évi viszont a mindenkori második legmagasabb lett, csupán 33 centivel volt a legnagyobb víz szintjénél alacsonyabb, de úgymond oda se néztünk. Se harangkongatás, se mozgósítás, se hórukk... Arra sem emlékszünk, hogy rendkívüli érvízvédelmet hirdettek volna. Mert ha igen, akkor emlékeznénk. Aztán kiderült, nem is kellett.
De mivel találjuk magunkat szemben, ha megépül a tervezett körgát, és a Kamanci-sziget területére már nem léphet be a folyó, de jönnek a +700 feletti vizek? Vegyünk elő néhány számsort!
A mostani gáttól – a Prešeren utca végétől mérve – a túlpartig a táv (a Google Maps távolságmérője szerint) 1230 méter, hétszázas vizek esetén ekkora a víztükör szélessége. A tervezett gát nyomvonala és a meglevő gát közötti távolság nagyjából 700 méter. Ez azt jelenti, hogy az új töltés és a túlpart közötti távolság nagyjából 530 méterre zsugorodik. Tehát a nagyvízi 1230 méter széles Duna az új töltés kiépítése után 530 méterre keskenyedik. És ezen a szűk garaton folyik majd el mindaz a víz, amely korábban a teljes szélességben hömpölyöghetett. De álljunk meg! Pánikolni ráérünk, mert egyelőre se töltés, se árhullám...
Az illetékesek szerint ez a mederkarcsúsítás „nem fog számottevő vízszintemelkedéssel járni; egy, de legfeljebb öt centis szintemelkedéssel kell számolni" – hangzott el a tervvel kapcsolatos prezentáción. Ez a megállapítás azért érdekes, mert nem mondja ki, hol emelkedik ennyit. A Kamanc és a Telep közötti szűkületben, vagy a vízmércén?
A szűkületről mondhatnak bármit, hiszen itt soha sem volt vízmérce, ezért viszonyítási alap sincs. És nem a mi dolgunk arra vonatkozó számításokat végezni, mi történik akkor, ha nagyvizek alkalmával a korábbinak a felére zsugorodik a víztükör szélessége. A szűkület pedig öt kilométerrel van a vízmérce felett, ezért a mércén aligha mérhető bármi érdemleges. Ráadásul a majdani szűkületben, valamint a mércénél merőben más jellegű a szelvény. Csupán csemegeként kívánkozik ide, hogy a víztükör szélessége a mércénél csak 300 méter, a meder viszont rendkívül mély.
De vegyük úgy, hogy az illetékesek mindezt jól átgondolták.
Futólagosan szemrevételezve egy négyzetkilométernyi terület bekerítéséről van szó. Ez sok. Bármilyen rendeltetésűnek is tüntetik fel. De ha figyelembe vesszük, hogy az új híd majd érinti ezt a területet, a tőszomszédságába pedig nemzetközi yachtkikötő megépítését tervezik, a szigeten minden bizonnyal nem nyomornegyedet fognak létrehozni. Itt jut eszünkbe...
A vízparton épült víkendházak tulajdonosai nem biztosíthatták ingatlanaikat árvíz ellen, hiszen a kulipintyók a hullámtérre épültek. Ha viszont a szóban forgó területet körgáttal kikanyarítják a Dunából, akkor mentett ártérré lényegül át. Márpedig ami mentett ártéren épül, az biztosítható árvíz ellen. Ez a gondolatmenet csak azért futott be, mert a kérdéses terület nagy része laza, kikotort homokon fekszik, és olyan csövezet szövi át, amelynek rendeltetésével azok sincsenek tisztában, akik annak idején kihelyezték. És mi lesz azokkal a víkendházakkal, amelyek – csináld magad alapon – a majdani gát nyomvonalán nőttek ki?
