Elkezdődött. Most relatív jól bírták, meg még eléggé kedvesek is, viszont tudom, nincs visszaút. Még néhány hónap, és újra lakás után kell néznem.
Eddig tartott, rám szálltak a drágalátos székvárosi szomszédok.
Hangosan zenélek.
No, féreértés ne essék, csakugyan hangosan zenélek, viszont úgy tűnik, hogy a csapból és falból is folyó koronavírus-fertőzések emelkedésével a szomszédok zenei ízlése satnyult, vagy legalábbis csak nehezebben viselik el a zenét.
Komoly harcba fogunk keveredni, érzem előre. Amióta nekem nincsenek fellépéseim, úgy érzem, minden egyes, a szomszéd által falba vert szög egyenesen az agyamban áll meg, mint ahogy érzem azt is, hogy a lépcsőházban óbégató gyerekek és kisnyugdíjasok zajongása szálával tépdesi ki az idegeimet.Bölcsen hallgattam eddig, pont azért, mert nekem sem szólt senki.
Ez azonban megváltozott akkor, amikor a múlt héten az egyik szomszédlány közölte, hogy emlegettek a lakók a Viber-csoportjukban. Történetesen, egy ficsúr akart feljelenteni, mert hangosnak véli a muzsikaszót.
– De csak nyugi, a fickó nem normális, a süket nénit is állandóan fel akarja jelenteni, mert hangosan nézi szegény a tévét – magyarázta.
Nem is kellett rá sokáig várni, egy gyakorlás alkalmával, ajtózörgetésre lettem figyelmes. Amilyen hévvel verte az illető a félfát, olyan hévvel nyitottam én is ajtót. Lehet, hogy ez is volt a probléma, mert a lakóegyesület elnökét sikerült úgy megijesztenem, hogy alig mert nekifogni a mondanivalójának.
– Ez Szerbia. Itt mindenki addig vitéz ameddig azt hiszi, hogy bolondabb nálad – jutottak eszembe egy jó ismerősöm meglepően igaz szavai.
Az elnök, miután végig mérte, hogy magasabb vagyok jó tíz centivel meg 25 kilóval nehezebb (az ajtónyitásból ítélve pedig legalább két előzetes letartóztatással elvetemültebbnek is vélhetett), szépen leadta a problémát és megkért, hogy csendesebben gyakoroljak.
Tiszta sor. Azóta igyekszem csendben maradni.
Tegnap este azonban a kelleténél hangosabban hallgattam a zenét. Érkezett is az SMS, hogy vegyem lejjebb egy picit a gázt, ne gyakoroljak ha lehet, mert a negyediken is hallani.
Szó mi szó, éles a fickó füle. Túlságosan is.
Később, éjszaka, valaki szemetet húzhatott végig a lépcsőházban. Akkor majdnem úgy volt hogy nekem is küldenem kell egy üzenetet, meg a korláthoz kötni a csendháborítót reggelig.
Aztán letettem róla. Inkább elköltözöm. Ha nem az országból, akkor a székvárosból. Amennyiért itt egy lyukat bérlek, a szomszédos településeken egy egész házban lakhatnék.
Vagy még jobb: kivehetnék egy tanyát.
