Már lassan másfél évtizede élek a székváros tömbdzsungelében, amely persze sokkal kisebb mint a budapesti aszfalterdő, vagy amit azok, amelyeket New Yorkban vagy Tokióban láttam. Mégis, egy lélekben mindörökké falusi gyereknek, ez is sok lehet.
Még mindig nehezen viselem el azt, hogy nincs udvar körülöttem, meg hogy a panelben a szomszéd is éli az életét, nem csak én.
Az évek alatt nemcsak ezt kellett megtanulnom, hanem azt is, hogy minden lépcsőház saját hierarchiával rendelkezik, mindegyiknek megvan a maga dinamikája, ritmusa.
Az előző tömbben tudtam, hogy amikor a nyugdíjas néni szobakutyája izgatottan csahol, akkor csak a néni fia jött az ennivalóval.
Amikor az azt megelőző épületben laktam, tudtam, hogy az a mély, mellkasrengető ugatás a dobermanntól jön, a gazdája valószínűleg sétáltatni viszi. Ott azt is tudtam, hogy mikor fog jönni a szakember, hogy felhangolja a szomszédlány pianínóját, amely szinte óraműpontossággal, negyedévente, elhangolódott.
A mérnöki pontosság itt is jelen van, méghozzá az illuminált szomszéd bácsi személyében, aki szinte minden délelőtt tizenegyre ijesztően ugyanolyan részegre issza magát mint előző nap. Egyedül a koreográfiája változik. Ha melegebb az idő, akkor a panel előtt lévő fának dőlve (vagy átkarolva) tekint vissza üveges szemmel a múltba, valószínűleg a Nem tudom hol rontottam el az életemet szerb nyelvű megfelelőjét dúdolva magának.
Megtörténik, hogy a bácsi hangosra issza magát. Ilyenkor önmagával keveredik hangos vitába a földszint és az első emelet között, viszont udvariasságát és hidegvérét mindvégig megőrzi. Kalapemeléssel köszön minden nőnek, akivel találkozik a lakása ajtajáig, kivéve a feleségének.
Egyszer úgy tett, mintha nem ismerné fel a nénit. Ott akkor, azt hiszem, minden decibelkorlátozást sikerült felrúgni. Mivel a házaspár alattam lakik, kinyitottam az ajtót és kitekintettem, hogy mi folyik a lépcsőházban. A szemben lévő szomszéd is éppen kukkolt, de gyorsan megjegyezte, hogy ez normális, csak arra kell vigyázni, hogy a két öreg ne kalapálja meg egymást.
Így néz ki egy összekovácsolódott lakóközösség.
