Az igazság az, hogy sohasem tudtam teljes mértékben megérteni a vezetési kultúrát a székvárosban. Persze, mindig is értettem az autózás mögötti alapkoncepciót, hiszen az ember gyorsabban odaér az iskolába a gyerekért, a munkahelyre, a boltba stb.
Viszont az, aki csak 25 percet töltött autóban Újvidéken, gondolom tudja, hogy ez a szokás minden, csak nem praktikus.
Anno megtörtént, hogy legalább egy egész órát vitatkozott két kolléganőm arról, hogy jobban megéri-e biciklizni, még akkor is, ha egy évben kétszer ellopják tőlük a bringát, mint autóval jönni dolgozni.
– Előbb fel kell kelned, mert tudod, hogy parkoló a közelben úgysem lesz. Amilyen szerencsénk van, pár héten vagy hónapon belül útmunkálatok is lesznek valahol a közelben, ami még jobban meg fogja nyomorítani az amúgy is fulladozó közlekedést. Inkább emeljenek el tőlem egy vagy két olcsó biciklit évente, minthogy valaki meghúzza a kocsit, vagy ráparkoljon egy munkagéppel – magyarázta az egyikük.
Végül is, lehet hogy túlzott, de nem mondhatjuk, hogy részben nem mondott igazat. A városban a forgalom csak az elmúlt tíz évben legalább másfélszeresére duzzadt. Lehet hogy csak én kezdtem jobban odafigyelni rá, viszont tény, hogy az emberek egymás miatt idegesek a volán mögött, parkolniuk meg alig van hová.
Autósként eldöntöttem, hogy nem leszek székvárosi autós. A garázs bérlése nem okozott különösebb gondot, mert az egyik volt főbérlő nevetséges áron adja ki nekem, ezért tudom, hogy mindig van hová parkolnom. A kocsit jobbára lelakatolva tartom és csak végszükségletben ülök bele.
Valahol nyugtalanít is a városi közlekedési kultúra, vagy inkább annak a teljes hiánya. Nem azt mondom, megszoktam azt, hogy a városban mindig 65-70-es sebességgel kell közlekedni, ha az ember nem akarja, hogy sodorja a forgalom és hogy ne bírjon sehova se becsatlakozni, se kikapcsolódni. Megszoktam azt, hogy az emberek nem jelzik ha sávot váltanak és azt is, hogy nem tudnak olyan egyszerű koncepciókkal megbarátkozni, mint amilyen a körforgalom.
Azt viszont, hogy a rendőrök sem tudják térben és időben elhelyezni az indexelés meg az elsőbbség fogalmait, már egy picit nyugtalanító.
Persze, ez Szerbia, de akkor miért hagyjam, hogy olyan valaki ellenőrizze azt, hogy én szabályosan közlekedem-e, aki maga sem tudja, hogy hogyan közlekedjen helyesen?
