Gazdagnak nem nevezhető esztendőt zárt Zenta önkormányzata. Mégis mozgalmas volt az év, hiszen folytatódtak némely beruházások, másikak előkészületben vannak, s nem községbeli akadályok miatt késnek. Arra is van remény, hogy külföldi befektetők érkeznek. Hogyan tekint a múltra és miként látja a jövőt Ceglédi Rudolf, Zenta polgármestere. Erről olvashatnak az alábbiakban.
Korábban megtörtént, hogy „fél Zenta” építőhely volt: készült a csatorna, utak… Az idei év igencsak csendesnek tűnt ilyen tekintetben, pedig a csatornázás még nem fejeződött be, miként számos utcában az aszfaltozást is hiába várta a lakosság. Leálltak a beruházások?
– Látványos beruházások a községi költségvetésből valóban nem voltak. Ez elsősorban annak a következménye, hogy jelentős adósságot örököltünk, két-három évvel ezelőtti útépítések, útjavítások sem voltak kifizetve, s mivel ha három éven belül nem hajtja be a kivitelező a követeléseit, utána már bírósági úton nem követelheti, ezért az egyikük perrel, a másikuk végrehajtással fenyegetőzött, így ezeket a tartozásokat kellett törlesztenünk. Az sem jött jól, hogy az áprilistól hatályos törvény szerint az önkormányzat, az intézményei és a vállalatai negyvenöt napon belül kötelesek törleszteni a tartozásaikat. Emellett a személyijövedelem-adó kétszázalékos csökkentése 60 millió dinár bevételcsökkenéssel járt az önkormányzat számára. Mindez azzal járt, hogy saját, önkormányzati pénzből nagy beruházásra sajnos nem futotta. Tudtuk már az év elején, hogy az idén takarékos költségvetéssel kell számolnunk, nagy tervek nélkül.
Vegyük sorra a megvalósult vagy bizonytalan sorsú terveket! Évtizedeken át – rendszerint a sokadik helyen – szerepelt a beruházási programban a sportcsarnok, amikor tudni lehetett, hogy úgysem jut rá pénz. Most, hogy szinte készen van, arról lehet hallani, hogy jóformán nincs is rá szükség, hiszen a sportklubok jól elvannak saját helyiségeikben.
– Mondhatjuk, hogy a sportcsarnok 99 százalékban készen van, előreláthatólag a jövő év közepére a még hiányzó kommunális beruházások is befejeződnek, és átvehető lesz. Én is kezdtem beszélgetni a klubok képviselőivel, és egyik is, másik is inkább maradna a mostani helyiségében. A sportcsarnok viszont azért épült, hogy használják, vannak edzőtermek, öltözők, nagy objektum ez, nemzetközi versenyekre is megfelelő. Bizonyos, hogy némelyik klubnak le kell költöznie, a fölszabaduló épületeket pedig megpróbáljuk másként hasznosítani vagy értékesíteni. Az nem lehet, hogy néhány meccs miatt egész évben üzemeltesse az önkormányzat a sportcsarnokot. A jövő évi költségvetésben már 15 millió dinár szerepel a fönntartására. Elképzelésünk szerint egy városigazgatási közvállalatot hozunk létre, amilyenek más községekben már működnek, s hozzá tartoznának egyebek között az üzlethelyiségek is a sportcsarnokon kívül. Annál is inkább, mert ezt az objektumot a sport mellett kulturális, turisztikai, gazdasági vagy más célokra is használni kell.
Vajdaság-szerte termálfürdők építését emlegetik, s ha ez mind megvalósulna, fürdővárosokkal lenne tele a tartomány. Zentán is kifúrták a kutat, és most csönd van körülötte.
– A Tartományi Nagyberuházási Alap támogatásának köszönhetően befejeztük a termálkutat, ami 50 millió dinár. Arra számítunk, hogy március körül megkapjuk a használati engedélyt, mivel a vízminőség kivizsgálására egy év szükséges: többször vesznek mintát, elemzik, s kiderül, hogy milyen anyagokat tartalmaz a víz, milyen a minősége. Az rögtön tapasztalható volt, hogy 55–60 Celsius-fokos hőmérsékletű, a kút kapacitása pedig 15–20 liter másodpercenként. Vajdaságban valóban sok helyen gondolkodnak fürdőépítésen, mi március után tudjuk fölmérni, hogy miként lépjünk tovább: beruházót kell találnunk, esetleg pályázni hazai vagy uniós pénzre egy kisebb fürdő építésének céljából, aminek a meglevő medencék is részei lennének. Jártak már itt két-három magyarországi cég képviselői, de igazán csak márciustól folytathatunk érdemi tárgyalásokat. Ha volna pénzünk, egy hőcserélő pumpával már föl lehetne melegíteni az olimpiai medence vizét, és tavasztól késő őszig üzemelhetne.
Vihart kavart a városban a távfűtés „átszervezése”. A folytatásban elsősorban mezőgazdasági melléktermékekkel üzemelő hőerőműnek kellene épülnie, amely a távfűtő hálózatot is ellátná. Erről szándéknyilatkozatot írt alá az önkormányzat egy belga–holland céggel, de konkrét eredményről nem hallottunk.
– A problémát megörököltük: már sok évtizeddel ezelőtt rosszul indult a távhőszolgáltató hálózat kiépítése, ezt helyre kell hozni. Amikor a több mint ötven szerbiai távhőszolgáltató közvállalat értekezletén voltunk, értetlenül néztek ránk, hogy miként végezheti egy magánvállalat, sőt külföldi ezt a szolgáltatást, tehát másik ilyen példa nincs az országban, mint a zentai. A hálózat szakszerűtlenül épült, hogy minél több helyre eljusson: udvarokon, padlásokon, pincéken megy keresztül; az elmúlt tíz-húsz évben semmiféle megelőző, tervszerű karbantartás nem történt, a rendszer energiahatékonyság szempontjából nem állja meg a helyét, a cukorgyár kazánjai nem ilyen célra valók, a szakemberek szerint rengeteg energiát használ a város. Végül pedig a cukorgyár két évvel ezelőtt azt mondta, hogy tovább nem vállalják a fűtést, amikor veszteséggel jár. A törvény szerint közvállalatnak kell végeznie a szolgáltatást, és nem láttuk jónak nagy költséggel ilyen célra másikat alapítani, így került a fűtés az Elgashoz.
Minden szakmai értékelés szerint területünkön a biomassza vagy a termálvíz lehet a távfűtés leggazdaságosabb energiahordozója. Nálunk egyelőre nem nagy a beruházók érdeklődése a termálvizes megoldás iránt, hanem a biomasszát helyezik előtérbe. Ez környezetkímélő, azt állítják, hogy kevésbé szennyez, mint az orosz gáz. Hőerőtelep építésére ajánlatot kaptunk egy belga–holland konzorciumtól, mi még a kormány átalakítása előtt eljuttattuk a dokumentumokat a kormányhoz, bizottság alakult, de négy-öt minisztérium jóváhagyása szükséges, nagyon lassú a folyamat. Némelyek jóváhagyták, de a gazdasági minisztériumnak például az volt a kifogása, hogy kevés a foglalkoztatott, mindössze 20. Erre is küldtünk magyarázatot, várjuk a fejleményeket, a megbízottunk is igyekszik közbenjárni. A belga és a holland nagykövetség szintén sürgeti a jóváhagyást. Pedig a beruházó megvásárolná a területet is, és a több mint 30 ezer euróból már ki tudtuk volna fizetni az összes adósságunkat, ha meglenne az engedély. Az sem elhanyagolható jelentőségű, hogy évente egymillió eurónyi értékű nyersanyagra – elsősorban kukoricaszárra – alapozna az erőmű, tehát ez a pénz a mezőgazdaságba kerülne.
Mindaz fontos, amiről beszélgettünk, az embereket mégis leginkább a munkahelyteremtő beruházások érdeklik. Az említettek mellett történt bármi is a gazdasági befektetések, illetve a foglalkoztatás növelése terén?
– Az idén közbenjárásunkkal elkelt a Tamp, egy horvát cég vette meg, amely útkarbantartáshoz gyárt speciális gépeket, huszonhárom ország piacán jelen van. Több mint 30 ember dolgozik most a vállalatban, folyamatban vannak az előkészületek a saját programjuk bevezetésére, utána kétszeresére-háromszorosára növekedhet a foglalkoztatottak száma.
A közmunkákat sikerült megnövelnünk, 6 millió dinárt nyertünk pályázaton, ezáltal is legalább 40 ember fél éven keresztül munkához jutott, s ezt jövőre folytatni szándékozzuk.
A mezőgazdasági kombinát jövőjéről folyamatban vannak tárgyalások – majdcsak befejeződik már a csődeljárás –, hogy olyan tulajdonos kezébe kerüljön, aki már fejleszteni tud és akar.
Van arra is esély, hogy egy amerikai cég üzemcsarnokot béreljen Zentán külföldi autógyár beszállítójaként. Ez már január közepén eldől, s ha megvalósul, akkor rövidesen 80 munkás tesztelésére írnak ki pályázatot.
Ide sorolhatnám, hogy létrehoztuk a Mezőgazdaság-fejlesztési Alapot, s ezáltal segíteni tudtuk a kistermelőket, mintegy 20 millió dinárt pedig a dűlőutak karbantartására fordítottunk.
Ha már az országos vezetés sem ígér sok jót a jövő évre, mit tesz az önkormányzat, hogy a gyorsabb fejlődés irányába mozduljon el a község?
– Mi is mondjuk azt, mint ők, hogy 2014 végére jobb lesz? De 2015/2016 a biztosabb. Ha csak a saját erőnkre támaszkodhatunk, vagyis a pénzünket nem tudjuk tartományi, köztársasági vagy uniós eszközökkel társítani, akkor a költségvetésünk csupán a fönntarthatóságra elég. Az idén összesen több mint 30 millió dinár értékben nyertünk az említett területekről kisebb pályázatokat, és jövőre is erre kell mindinkább törekednünk, mert a költségvetési keret inkább csökkenni fog, mintsem javulni. A büdzsét a realitásokra építettük, nem az igényekre. A helyi közösségek fejlesztésére például 10 millió dinárt irányoztunk elő, de olyan szándékkal, hogy ezt az összeget megpróbáljuk pályázatok útján megháromszorozni, vagyis 30 millió dinárra növelni.
