A laikus számára igencsak riasztóak azok a jelentések, amelyekben a nagykikindai közegészségügyi intézet közli a Tisza menti községekre vonatkozóan (is) az ivóvíz minőségéről szóló adatokat. A kimutatásban ugyanis az is olvasható, hogy a vízminták többsége (gyakran egy sem) nem felel meg az ivóvíz minőségét szabályozó előírásnak. Adán, Zentán és Törökkanizsán a vízminták elemzése szinte száz százalékban rossz eredményt adott, de Magyarkanizsán sem érték el az ötven százalékot. Amikor szakembereknek megjegyeztem, hogy valójában fogyasztásra nem alkalmas vizet iszunk, akkor azt válaszolták, hogy szó sincs erről. Attól ugyanis még fogyasztható a víz, hogy bizonyos anyagok mennyisége túllépi az előírt határt, különben pedig számos vegyületből évtizedekkel vagy száz évvel ezelőtt sem volt kevesebb, csak éppen az előírások változtak. Mikrobiológiai szempontból rendszerint nem lehet panasz a vízre, a szennyezésnek tekinthető némely kémiai anyagok mennyisége viszont folyamatosan nagy.
A zentai kommunális vállalat szakemberétől, Erdélyi Ibolyától kértem választ az ivóvíz minőségével kapcsolatos kérdésekre.
– Az adatok értékeléséhez szükséges tudni, hogy 1998-ban új szabályzatot hoztak az ivóvíz minőségének szabályozására – magyarázta Erdélyi Ibolya –, az tartalmazza a különböző paramétereket. Mi két vízmezőről, 90–100 méter mélységből nyerjük a vizet, s az említett elemzés fölsorolja azokat az adatokat, amelyek eltérnek, vagyis kicsit magasabbak a megszabott értékeknél. Ezek a víz színe – kicsit sárgább –, a kálium-permanganát fölhasználtsága, ami tulajdonképpen a szervesanyag-tartalmát mutatja meg a víznek; időnként magasabb a vasmennyiség, valamint, ami a félévi jelentésben nem szerepel, az arzéntartalom.
– Ez a leggyakrabban emlegetett veszélyes anyag.
– Az 1998-ban hozott határozat lecsökkentette a literenkénti 50 mikrogrammról 10-re az engedélyezett arzéntartalmat. Tehát nem az arzén lett több, hanem a szabályozás változott. A mi vizünk arzéntartalma 10-től 40 mikrogrammig terjed, attól függően, hogy melyik kútmezőről nyerjük, az északi valamivel jobb ezen a téren. Tehát ez a víz ilyen, mivel nincs vízgyárunk, mi nem tudunk kihatni a minőségére, egyedül csak mikrobiológiailag, ebben a tekintetben pedig a vizünk megfelel a szabályzatnak. Klórgázzal fertőtlenítünk, és mivel zárt a rendszer, így nem történhet meg, hogy valamilyen szennyeződés bekerüljön a csővezetékbe. Mindent összevetve sem mondhatjuk, hogy rossz a víz, tehát iható, csak valamelyest némely paraméterek eltérnek a szabályzattól.
– Ezt azt jelenti, hogy amennyi vizet fogyasztunk, az nem ártalmas a szervezetre? Sokan azért tértek át mostanában palackozott víz vásárlására, hogy például kevesebb arzén kerüljön a szervezetükbe.
– Ilyen tekintetben igen „érdekes” a szabályzat, a palackozott vízben ugyanis megengedett az 50 mikrogramm arzénmennyiség. Ezt azzal magyarázzák, hogy csapvizet többet iszunk, mint palackozott vizet.
– Kivéve azokat, akik épp emiatt váltottak a csapvíznél esetleg nagyobb mennyiségű arzént tartalmazó palackozott vízre. És mikor esedékes, hogy tisztítják a vizet? – kérdeztem Bodó József igazgatótól.
– Vízgyár nélkül nem tudunk kihatni a víz vegyi összetételére. Öt-hat évvel ezelőtt készült egy ötletterv, de tovább nem léptünk, mert körülbelül tízmillió euróba kerülne az építés, és nagyjából másfél euró lenne egy köbméter víz tisztítása, miközben most 42,10 dinárért kapják a polgárok. Az is gond, hogy jelenleg a víznek maximum 20 százaléka megy emberi fogyasztásra, miközben a locsolásra vagy autómosásra használt víz is tisztítva lenne, és ugyanolyan drága – mondta az igazgató.
