Vasárnap este Zentán, a Művelődési Házban olyan népművészeti programot láthatott a közönség, amely a magyar és a szerb kultúra előtt egyaránt tiszteleg, és amelyben az 50 éves táncházmozgalom is kitüntetett szerepet kapott. Történt mindez a nemzeti összetartozás jegyében és a Közszolgálat a Magyar Kultúráért Alapítvány szervezésében. A Hagyományéltetők kultúrköre elnevezésű rendezvény kiemelt vendége volt Sebő Ferenc, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas népzenész, aki a tamburazene jeles helyi képviselőivel lépett fel, Csonka Balázzsal, valamint a Pendergő zenekar muzsikusaival. Bakos Árpád énekmondó előadásában történelmi énekek hangzottak el, Szabó Zoltán dudajátékkal kedveskedett a közönségnek, Baráth László tárogatón játszott. A zentai közönségnek olyan kivételes élményben lehetett része, hogy Csizmadia Anna népdalénekest szüleivel együtt hallhatta énekelni. Kupuszinai munkadalokkal érkeztek, majd táncra is perdültek, amelyhez az énekesnő férje is társult. Produkciójukat a közönség vastapssal jutalmazta.
Resóczki Roland néprajzkutató, a Tisza menti táncok helyi szakértője kutatásairól is beszélt, ugyanakkor párjával táncolt is, Tisza menti rezgős csárdást és frissest mutattak be. A Juhász zenekar kísérőként is jelen volt a műsorban, ugyanakkor saját produkcióként vajdasági ivónóták is elhangzottak tőlük. Szerb részről a Stevan Sremac Szerb Művelődési Központ táncosai Leskovac környéki táncokat hoztak el a közönségnek, Violeta Radić pedig szerb népdalokat adott elő. A történelmi ismeretek érdekében Monár Tibor, a Zentai Történelmi Levéltár fő levéltárosa Zenta történelmének fontosabb dátumairól beszélt a közönségnek és arról, milyen események bolygatták meg az itt élő népek együttélését. Az est befejező produkciójaként az óbecsei Petőfi Sándor Kultúrkör táncosai és a műsorban korábban már szereplő táncosok mind a színpadra vonultak és egy közös produkciót mutattak be.
Eredics Gábor, a programot szervező Közszolgálat a Magyar Kultúráért Alapítvány kuratóriumi elnöke a műsor után kérdésünkre elmondta, hogy a rendezvény legfőbb célja, hogy a hagyomány, amit hordoz egy adott nemzedék, az el ne vesszen, vagyis az ilyen rendezvények kulcsfontosságúak a hagyomány átadásában.
– Egy seregszemle azt jelenti, hogy az a nemzedék, amely hordozza a hagyományt, az azzal a szándékkal mutatja be azt, hogy a fiatalságban érdeklődést keltsen, felébressze benne azt a vágyat, hogy beálljon ebbe a szakadatlan, nemzedékeken átívelő folyamatba, és hogy megérezze annak a felelősségét, hogy ha ő ebbe nem állna be, akkor valami elveszne. Ez egy felelősség és felismerés is, amelyben a közönségi jelenlét nagyon fontos. Rendezvényünk további célja a magyarországi magyarok és a nem magyarországi, akár határmenti vagy diaszpóra közösségekben élő magyar közösségek kapcsolatainak erősítése is. Az itt élő szomszéd népekkel jó néhány évszázadot töltöttünk már el együtt történelmi egymásrautaltságban, és Zentára éppen azért esett a választásunk, mert itt a szerb és a magyar közösség egyaránt otthon van, ezért lehetnek a zentaiak a kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatok hiteles hordozói – mondta Eredics Gábor.
