Tomislav Bulatović az 1703-ban kiadott könyvet mutatja
Háromszáztizennyolc évvel a zentai csata után talán senkit sem foglalkoztat annyira a csata története és a párizsi születésű hadvezér, Savoyai Jenő herceg élete, mint a zentai Tomislav Bulatovićot. A világot, elsősorban pedig Franciaországot járva tucatszámra gyűjtött össze a fontos történelmi eseményhez fűződő régi könyveket, a zentai Savoyai Jenő Asztaltársaság elnökeként nemrégen Párizsban ismeretséget kötött a francia, majd a spanyol trónörökössel. Arról tárgyaltak, hogy miként lehetne lovas szobrot állítani Zentán Savoyainak. (Közismert, hogy a Budán álló szobrot Zenta városa rendelte meg, de nem tudta kifizetni.)
Tomislav Bulatovićtyal a napokban a zentai szerkesztőségben beszélgettem, s ezúttal arról is kérdeztem, hogy miként alakult ki benne ez az elkötelezettség a zentai csata kutatása iránt.
– Gyerekkoromban sokat jártam horgászni a Tiszára – meséli –, akkor még állt a Porontynál Savoyai Eugén herceg szobra, ott, a közelében fogtam ki a halakat. Kilenc-tíz éves lehettem, az ötvenes évek vége felé, amikor pecázás közben elfogyott a csali. Lebuktam a vízbe, iszapot hoztam föl, hogy kiszedjem belőle a tiszavirág lárváit csalinak. És egy alkalommal az iszappal együtt egy pisztolyt is kiemeltem, később egy másikat, és egy kardot is találtam. Kiderült, hogy ezek török fegyverek. Mivel akkoriban a múzeum egyik munkatársa nálunk lakott, mi, gyerekek is bejáratosak voltunk a múzeumba. El is vittük a pisztolyt, és kaptam érte fél marék aprópénzt. Azzal pedig, igaz, rövid ideig, vígan éltünk a cukrászdában. Szép emlékek. Az is fontos lehetett, hogy gyerekkoromtól szerettem a könyveket, sokat olvastam. Így amikor jóval később, a hetvenes években a külügyminisztériumba kerültem, bármerre jártam a világban, vásároltam olyan könyveket, amelyek szerb vagy magyar vonatkozásúak, vagyis a mi vidékünk történelmét tárgyalták. A kilencvenes évektől kezdtem Franciaországban dolgozni, és onnantól kezdve foglalkoztat komolyabban a zentai csata és Savoyai Eugén herceg. Talán száz könyvem is van az 1700-as évektől, amelyek ilyen vonatkozásúak. A bolhapiacokon vásárolok, a legújabb szerzeményem – mutatja – ez az 1703-ban kiadott könyv, amely Savoyai jelentését tartalmazza a csatáról, az előzményekről, az elején fölsorolja, hogy kik segítették a harcban, s itt említi a huszárokat és a rácokat… Úgy megörültem ennek a kötetnek, mint a gyerek, aki visszakapja kedvenc játékát. Fontosnak tartom, mert hitelesnek fogadható el, mivel viszonylag rövid idő, mindössze hat év múlt el a zentai csatától a könyv megjelenéséig. Sőt valószínűleg német nyelven már korábban kiadták, ez pedig a francia fordítása. Egy másik, 1540-ben kiadott könyvet pedig azért vettem meg, mert a régiónkról is szól, meg a hunok királyát, Attilát emlegeti, ahhoz azonban fordító kellene, mert latin nyelven íródott.
– Hogyan tovább a kutatásokkal?
– Engedélyt kaptam a francia külügyminisztériumtól a zentai csatával kapcsolatos levéltári kutatásokra. Emellett régóta próbálkozom közvetíteni a gazdasági kapcsolatok kialakításában Vajdaság – elsősorban pedig Zenta – és Franciaország között. Ez megy a legnehezebben, pedig francia részről volna érdeklődés.
