Három kard birtokosa lett a közelmúltban Dragan Jovičin zentai műgyűjtő. Ez persze önmagában még nem újsághír, a szóban forgó fegyvereken azonban már első ránézésre is látszik, hogy nem épp tegnap készülhettek.
– Egy zentai padláson feküdtek eddig, ki tudja mióta – meséli Jovičin. – A korábbi tulajdonosok sem tudtak semmi érdemlegeset mondani előéletükről. Éppen lakodalomba készültek, azért szerették volna értékesíteni a kardokat, hogy az árukon ajándékot vehessenek, és mivel tudták, hogy műgyűjtéssel foglalkozom, engem kerestek meg. Megvásároltam a kardokat, és csak itthon vettem alaposabban szemügyre őket. Egy zsákban voltak korábban, eléggé elhasznált, rozsdás állapotban, úgyhogy első ránézésre nem sokat lehetett kinézni belőlük. Azóta már többször is rozsdátlanítottam, átolajoztam őket, és csak szép lassan, fokozatosan tűnt elő gyönyörű díszítésük.
A három műtárgyból kettő díszkard, egy pedig lovassági, harci fegyver. Értelemszerűen ez utóbbi a legkevésbé díszes, és egyben a legsúlyosabb. Markolata egy stilizált lófejet ábrázol, de még ennek a kardlapján is láthatók belevésett díszítések. Mindkét díszkard pontosan 1 méter hosszú, aprócska eltéréssel. Az egyiknek 16 centiméteres a markolata és 84 centiméteres a kardlapja, a másiknál 18 centimétert tesz ki a markolat és 82 centimétert a kardlap. Az új tulajdonos szerint ez utóbbi egy női díszkard lehetett, erre utal a markolatán található női alak. A díszítések uralkodó motívuma a babérlevél, és ki van hagyva a hely a címernek, ez azonban üresen maradt. Még ennél is kifejezettebb a babérlevelek hangsúlyos jelenléte a másik díszkardon, amelynek markolatán ezenkívül egy gyermeki és egy női alak is látható, ami arra utal, hogy ez egy családi díszkard, amelynek tulajdonosa egy férfi lehetett. Ami viszont igazán izgalmassá teszi a felfedezést, az az, hogy ez egyben egy monogrammal is ellátott díszkard, amelynek markolatán a következő betűk olvashatók: P. S. E. Tudományosan és egyértelműen persze nem bizonyított, de a tulajdonos szerint ebből arra lehet következtetni, hogy akár a zentai csata győztes hadvezéréé is lehetett, azaz hogy az iniciálék a következő nevet rejtik: Prinz Savoyai Eugen.
– A babérlevél általában a győzelem jelképe, a három betű is a hadvezér nevére utal, és a kard elkészítésének időpontja szintén a zentai csata körüli időszakra tehető – összegez Jovičin, aki szerint mindezek alapján elképzelhető, hogy a kardot a zentai csata után kovácsolták.
Dragan Jovičin eddig a zentai Városi Múzeumban érdeklődött olyan katalógus vagy fényképek után, amelyek a zentai csata idején használatos kardokat mutatják be, de állítása szerint ott nem rendelkeznek ilyen típusú kötettel. Ugyanakkor a zentai múzeumban található kardok mind harci, katonai jellegűek, díszkard nem található köztük, ennélfogva nincs összehasonlítási alap sem, ami segíthetne a harceszközök pontosabb beazonosításában. A tulajdonos egyelőre nem szándékozik eladni a kardokat, ugyanakkor felbecsülhetetlen történelmi értékűnek tartja őket, ezért tartotta fontosnak, hogy minderről tájékoztassa a közvéleményt is.
