Napilapunk március 18-i számában tettük fel azt a kérdést: Hol kószál Bolyai? Vagyis, hogy hova lett a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium udvarában a tavaly június 18-án ünnepélyes keretek közt leleplezett Bolyai Farkas-szobor. Ezzel kapcsolatban Majorosi Imre, a szobor tulajdonjogával rendelkező Bolyai Alapítvány elnöke szolgált válasszal, miszerint a szobrot a téli időjárás megrongálta, s ezért restauráláson van.
Az alapítvány elnöke szerint a szobor elkészítésének ötlete tavaly, az iskola képzőművészeti tagozatára történő felkészítés során merült fel. Ugyanis ekkor kezdték meg a hallgatók felkészítését, amely során az iskola alkalmazott Újvidéken tanító művészeket is, köztük Mladen Jerotijević szobrászművészt. A fiatal művésznek megtetszett a gimnázium igazgatójának az asztalán található Bolyai Farkas-szobor, s úgy nyilatkozott, el szeretné készíteni nagyban is. A Bolyai Alapítvány elnöke és a szobrász gyorsan meg is egyeztek ebben. Majorosi állítása szerint a művész csupán a kidolgozási költségeket számította fel a munkája során.
Majorosi szólt arról, hogy ő kissé rövidnek találta a szobor elkészítésének az idejét (azt a múlt év június 18-án avatták fel), s ajánlatot tett a művésznek, hogy inkább
szeptember 11-én, az alapítvány 3. „születésnapján” legyen a szoboravató. A szobrász viszont egy új technológia alkalmazására hivatkozva ígéretet tett, hogy a szobor június 18-ára elkészül, az udvarban folyó építkezés kivitelezői pedig el is készítették az alkotás alapzatát. A szobrot illő módon fel is avatták, függetlenül attól, hogy nem került sem az elejére, illetve a hátuljára az eltervezett felirat.
– Boldogok voltunk, de ettől függetlenül nem álltunk el egy Bolyai Jánost is ábrázoló szobor elkészítésétől. Ezzel kapcsolatban beszéltem egy sepsiszentgyörgyi szobrász barátommal, Varga Mihállyal. Elkészítettük a kalkulációt, s abban maradtunk, hogy amint véget érnek az építkezések a gimnázium udvarában, ő eljön Zentára, felméri a terepet és eldönti, hova is kerüljön az alkotás és miből készüljön – nyilatkozta Majorosi.
Érdeklődésünkre, hogy miből készült a most eltávolított szobor, Majorosi voltaképpen kitérő választ adva azt jegyezte meg, hogy ő megkérdezte a művésztől, időt álló-e az alkotás, amire Jerotijević igennel válaszolt. A szobor azonban a tél beköszöntével repedezni kezdett. Az alapítvány elnöke elmondta, ekkor ismét beszélt a művésszel, s megkérte őt, hogy vigye el a szobrot és hozza rendbe. Abban is megállapodtak, hogy a restaurálási munkálatoknak június 17-éig kész kell lenniük, a szobornak pedig a talpazaton kell állnia, hogy a következő napon meg lehessen tartani mellette a Bolyai-ünnepséget.
A TECHNOLÓGIAI ELJÁRÁSRÓL
A téma kapcsán megkérdeztük a Bolyai Farkas-szobrot megalkotó művészt, MladenJerotijevićet is, aki a következőket mondta:
– Az egyik kolléganőm meghívására érkeztem Zentára, akivel több éve ismerjük egymást az akadémiáról. Jó kapcsolatot alakítottam ki a tehetséggondozó gimnázium igazgatójával, aki egy alkalommal megemlítette, hogy el kellene készíteni egy Bolyai-szobrot az iskola számára, s megkérdezte, hogy volna-e kedvem belevágni ebbe. Azt válaszoltam, hogy számomra ez óriási megtiszteltetés lenne, és elvállaltam a munkát. A szobor elkészülésének határidejét kezdetben nem határoztuk meg. Abban egyeztünk meg, hogy az új tanév elejére készül el. Két-három héttel később viszont az igazgató úr felhívott és megkérdezte, lehetséges-e június 17-éig elkészíteni, hogy másnap, június 18-án, a Bolyai-ünnepségen fel lehessen avatni az alkotást. Megemlítette azt is, hogy számukra ez nagyon fontos lenne. Azt válaszoltam, hogy a szokványos technológiát alkalmazva lehetetlen ezt megoldani, de létezik egy másik eljárás, amellyel az adott időpontra átadható állapotba kerülhet az alkotás. Ez csupán egyfajta átmeneti megoldás volt, ennek kapcsán elmondtam, hogy maga a szobor néhány évig tartani fog. Ez alatt az idő alatt pedig ki lehet önteni magát a bronzszobrot is. Egyszóval e szoborral egy ideig nem is lett volna semmilyen gond.
A nyár folyamán viszont szólt az igazgató, hogy egy valamilyen táborban részt vevő gyerekek a szobrot levették a talpazatáról, emiatt egy kicsit megsérült. Ekkor éppen szülővárosomban, Čačakon tartózkodtam, és csak 3-4 hét múlva utaztam vissza Zentára. Ez idő alatt viszont a szobor belsejébe nedvesség került. A télen ettől repedések keletkeztek a szobron, így ez idő tájt (júniusig) restaurálják az alkotást. Miután megismerkedtem a szobor elkészítését anyagilag támogató alapítvány elnökével is, vele megegyeztünk, hogy én újítom fel az alkotást, amely a jelen év júniusában megrendezendő ünnepségen már ismét a régi helyén lesz elhelyezve.
