Az elődeink kukoricabetakarítási szokásait felelevenítő versenyen 15 csapat vett részt Zentáról és a környező településekről, de a magyarországi Kunszentmártonról is érkezett egy lelkes társaság, hogy részt vegyenek a népünnepélyen.
– Egykoron a kistermelők egymással összefogva, vagyis móvában szedték a kukoricát. Együtt az adott parcellán gyorsan leszedték a termést, majd pedig mentek a másik gazdához. Attól függően, hogy kinek mennyire volt érett a terménye, aszerint határozták meg, kinél is törik először a kukoricát – idézte fel a régi, szép idők emlékeit Ősz Szabó Imre, a felsőhegyi kukoricamóva főszervezője. Hozzátette: akkoriban még hajasan szedték a kukoricát, ezért elmentek egymáshoz, hogy esténként a fosztást is elvégezzék. A kukoricahajjal persze a jószágokat etették, manapság viszont a hajápoláshoz használható különböző kézműves termékek elkészítése véget gyűjtik össze – jegyezte meg beszélgetőtársunk.
Az idei kukoricamóva első helyezettje a zentai Öreg Kakas Két Tyúkkal elnevezésű csapat lett, amelynek „öreg kakasa”, a 85 éves Kőrösi Ferenc annak idején gyakran „élesben” is törte a kukoricát.
– Ahova meghívtak minket, oda el is mentünk, mindenfelé jártunk móvában szedni a kukoricát. Reggel kimentünk a földre, és addig szedtük a kukoricát, amíg azt lehetett. Amikor lett belőle egy kocsinyi, akkor megraktuk és elvittük haza. A szárat kivágtuk, azután pedig kiforgattuk a csumát, és így haladtunk előre. A szárakat mind felkötöttük, kúpoztuk, és vittük haza a jószágoknak, azok megették a levelét, a többivel pedig a kemencét fűtöttük. De ez a világ már rég elmúlt – jegyezte meg Kőrösi úr, aki még mesélt volna, de felesége erélyesen rászólt, hogy ne csak a szája, hanem a keze is járjon. Kukoricatörésben a Papp-kéve lett a második, a harmadik helyen pedog a Kicsi meg a Forgó Csapata végzett.
A kukoricatörő versennyel egy időben benépesült a település központjában lévő Művelődési Ház melletti park is, ahol a főzőverseny résztvevői készítették a finomabbnál finomabb ételeiket. A főzőversenyen az első helyezett a zentai Sóti Vera lett, a második a Szegvárról érkezett Vígh György, a bronzérmes ételt pedig a martonosi Fejős István készítette.