Egyik kedves cimborám szerint két dolog létezik, amit képtelen lesz az Európai Unió megregulázni a vajdasági emberek számára, már amennyiben egyszer sikerül belépnünk az Óvilág országainak „elit” közösségébe. Az egyik a disznóvágás, a másik pedig a pálinkafőzés – amely szűkebb pátriánkban is rendkívül népszerű gyümölcstermelőink körében.
Zentán e mesterségnek a bajnoka mindenképpen Bajtai Ferenc, akinek a pálinkái nemcsak tartományunkban, hanem a magyarországi pálinkabarát körökben is a közismertek és elismertek közé tartozik kiváló minőségű papramorgóival.
Bajtai Ferenc (Horváth Zsolt felvétele)
Bajtait a szükség kényszerítette arra, hogy elsősorban gyümölcstermeléssel kezdjen foglalkozni. A vállalat ugyanis, ahol villanyszerelőként dolgozott, ellehetetlenült: – Úgy láttam, jobb lesz, ha azzal foglalkozom, amit szeretek, ahelyett, hogy botcsinálta vezetők utasításait hallgatom – mondja. – Volt egy kis megtakarított pénzem s azon földet vettem, amelyen először fél-, majd pedig egy holdon telepítettem gyümölcsfákat. Aztán ehhez vásároltam még egy holdnyi területet. Jelen pillanatban két holdon gazdálkodom. Főleg almát és őszibarackot termesztek, meg valamennyi szilvát meg kajszibarackot is.
Úgy véli, ezzel még mindig kifizetődőbb foglalkozni, mint a mezőgazdaság hagyományos formáival. Elmondása szerint ugyan meggazdagodni ebből sem lehet, de legalább meg lehet élni belőle. A gyümölcsöt felesége segítségével a zentai piacon adják el.
– Ő az értékesítési igazgató, én meg a termelésért felelek – tréfálkozik.
– A gyümölcstermesztésen kívül ön messze földön híres a jófajta pálinkáiról is...– igyekeztem témánkra terelni a szót, amelyet amúgy már javában kóstolgatunk is. Természetesen „ahogy illik”, harmadáig töltött, tulipán formájú, talpas pohárban, amely visszaadja az isteni nedű tökéletes illatát és ízét.
– Az a mottóm, hogy ha valamit csinálok, azt rendesen csináljam. Így vagyok a pálinkafőzéssel is. Önmagamat is képeztem, szakirodalmat olvastam, előadásokra jártam. A pálinkára egyébként amolyan melléktermékként tekintek. A beért gyümölcsnek csupán egyharmadát főzzük ki, azzal, hogy mindent magam csinálok. Én készítem el a cefréket, s amikor elérkezett az ideje, akkor felteszem azt a saját pálinkafőzőmbe.
– Több pálinkafesztiválon is részt vett már. Mire számított az első megmérettetés alkalmával?
– Lényegében csupán arra voltam kíváncsi, hogy mire vagyok képes. Mert itthon sokan dicsérték már az általam készített pálinkákat. Nos, érem nélkül egy versenyről sem tértem haza. Gyulán először 2003-ban vettem részt a pálinkafesztiválon, ott két bronzérmet érdemeltem ki. Az igazság az, hogy véleményem szerint ezek a pálinkafesztiválok lassacskán devalválják önmagukat. Manapság minden szárkúp szervez egyet. Általában ezekre mindig az adott évben kifőzött pálinkámat viszem el, hogy lássam, miképpen vélekednek róla a többiek, s természetesen a szakzsűri véleményére is kíváncsi vagyok. Habár, amíg emberek végzik az elbírálást, ez mindig szubjektív dolog, egyrészt hangulat kérdése is. Attól is függ például, hogy milyen lábbal kelt fel a pálinkabíró, s szintén számít, előtte hány pálinkát is kóstolt meg a verseny során.
– Remélem nem vagyok tudálékos , de valójában mi is a jó pálinka titka?
– Talán kicsit már közhelynek számít, de az érett és az egészséges gyümölcs a lényeges. A zöld, a félérett, vagy pedig a penészes gyümölcs szóba sem jöhet. Miután összegyűjtötte ezt az ember, a többi már odafigyelés kérdése. Mondjuk, nem szabad, hogy gyorsan érjen a cefre. Viszont akkor már nem szabad várni, hanem azonnal ki kell főzni a pálinkát. Ezért is van szükség a saját főzőre.
– Hány elismerést sikerült szereznie pálinkáival, s melyik díjra a legbüszkébb?
– Hallja, soha nem számoltam, de úgy 30-35-öt sikerült szereznem. Számomra a legértékesebb díjat az idei szilvapálinkámért kaptam. A Tokaji Pálinkafesztiválon a legjobb pálinka címét érdemelte ki. Ezenkívül az idén nyertem egy aranyérmet almával is, birssel is. Azonban ez a szilváért kapott érem ragyog számomra legfényesebben, mivel sokan lebecsülik a szilvapálinkát, én viszont bebizonyítottam, hogy ebből a gyümölcsből is lehet kiváló pálinkát főzni.
– Szerbiában is új törvényt szándékoznak bevezetni a pálinkafőzéssel kapcsolatban, ez mennyire érinti önt?
– Nem igazán. Nemrégiben egy előadáson hangzott el egyébként, hogy az új törvény szerint bárki, saját maga részére, annyit főzhet, amennyit csak akar. Az anyagi szempontokat figyelembe véve viszont egyáltalán nem mindegy, hogy az ember el bírja-e ezt a pálinkát adni, vagy nem.
– Nem igazán. Nemrégiben egy előadáson hangzott el egyébként, hogy az új törvény szerint bárki, saját maga részére, annyit főzhet, amennyit csak akar. Az anyagi szempontokat figyelembe véve viszont egyáltalán nem mindegy, hogy az ember el bírja-e ezt a pálinkát adni, vagy nem.
– Árulja is a pálinkáit?
– Természetesen. Ugyanakkor, mivel minőséges pálinkát készítek, el is kérem értük a rendes árat. Legolcsóbb a szilvapálinka, 300 dinárba kerül. Legdrágább pedig a birs, 1200-1300 dinárért.
– A vásárlók körében melyik a legnépszerűbb itóka?
– Természetesen a legolcsóbbat, a szilvapálinkát vásárolják leginkább. A vásárlók többsége nem a minőséget tartja szem elől, hanem az árat. Ettől függetlenül továbbra is állítom, hogy szilvából is lehet kiváló pálinkát főzni.
– Ön tagja a nemrég megalakult Zentai Pálinkalovagrendnek is. Kérem meséljen erről...
– A lovagrendet azért alakítottuk, hogy a pálinkakultúrát, az ivásának a kultúráját népszerűsítsük. Az is a jelszavunk, hogy Tiszta pálinkát a pohárba! A Zentai Gazdakör gyümölcstermesztő szekciójának a körében született az ötlet erről, s kisebb huzavona után sikerült is megalakulnunk. Az alapítótagokat a szekció választotta ki az elért eredményeink alapján. Szabályzatunk szerint azok lehetnek tagok, akik több éven keresztül bizonyítottak a pálinkafőzés terén, helyezéseket értek el a pálinkaversenyeken s népszerűsítik a pálinkát. Ezenkívül két meglévő tagnak az ajánlása szükséges a tagságba történő felvételhez.
– Köztudott, hogy a pálinkát hungarikummá nyilvánították, a vajdasági pálinkát pedig, legyen bármennyire is kiváló, gyümölcspárlatként tartják számon. Hogyan vélekedik e megkülönböztetésről?
– Általában a zentai, vagy pedig az olyan rendezvények alkalmával, mint például a felsőhegyi Aratóverseny is, természetesen pálinkával fogadjuk a magyarországi vendégeket. Ők ekkor nagyban dicsérik, hogy ilyen jó, olyan jó ez a pálinka. Persze belőlünk is kibújik a kisördög s „helyesbítünk”, mondván, hogy ez nem pálinka, hanem csupán gyümölcspárlat. Ekkor általában bocsánatot kérnek, s rögtön mondják az itókára, hogy bizony pálinka ez is. Mit mondjak? Nos, mindettől függetlenül a lényeges az, hogy ha megtalálja az ember a saját, kicsi világát, s abban feltalálja magát, sokat dolgozik, akkor élni is tud benne.
