Homonai Júlia kézimunkázó (Hertelendyfalva): – Azért ápoljuk a hagyományokat, hogy a gyökerünket megőrizzük. Ha az elvész, akkor mi is elveszünk. Amennyiben a gyerekek más utat választanak, oda az identitásuk. Egyébként a székely varrottast tartjuk életben. A hertelendyfalvi Tamási Áron Székely–Magyar Művelődési Egyesületben működik guzsalyos csoport, valamint keresztelő, lakodalmas és farsangi csoport is. A szokásokat mind megörökítjük filmen az utókor számára. Ez mindenképpen hasznos tevékenység, különben elvesznének a szokásaink, amiket az őseink nagy kínnal elhoztak Erdélyből, Andrásfalváról. Mi szeretettel vigyázunk minden egyes darabjára.
Schilling Rozália kézimunkázó (Temerin): – A kézimunkázás hagyományait ápolva a tudás az egyik családtagról a másikra öröklődik. Így sokat jelent, ha az unoka kézbe veszi a nagymama munkáját. S ha szépnek találja, talán ennek hatására maga is elkezd kézimunkázni. A generációk közötti különbség egyébként mindig megmutatkozik a kézimunkákon és a hozzáállásban is. A régi módszereken újítunk, az egykori mintákat egy kicsit modernizáljuk. Ami pedig engem illet, korábban nagyon sokat horgoltam, most vert csipkét és fehérhímzést készítek.
Erős Mária kézimunkázó (Pancsova): – Amikor a székelyek a 19. század végén letelepedtek Délvidéken, hozták magukkal a székely varrottast, az ágyneműt, a ruházatot és a szőtteseket. Hogy abból a kézimunkából megmaradjon valamicske, Kocsis Márta összegyűjtötte és könyv formájában kiadta, majd mi az egyesületünkben folytattuk a hagyományőrzést. Mivel nyugdíjas vagyok, székely asszony, és szerettem a székely varrottast, ezért úgy gondoltam, érdemes lenne azt más vidékeken is bemutatni, hogy lássák a fiatalok. Az ősi mintákat terítőkre vittem át, ruhadarabokra és díszpárnákra. A mintákon változtattam, de az alap székelyminta megmarad, csak a beosztás más, és ezt így szeretném továbbadni.
Bašić Palković Lidija kézimunkázó (Szabadka): – Már gyerekkoromban megszerettem a kézimunkát. Miután az édesanyám varrónő volt, az iskolában pedig külön tantárgyként tanították a kézimunkát, így ebbe belenőttem. Szebbnél szebb munkákkal veszünk részt a MIRK-en, amelynek az utóbbi esztendőkben állandó résztvevője vagyok. Csoportvezetőként tevékenykedek a kézimunkaklubban, ahol a tagságban található fogorvos, tanárnő és háziasszony is. Rendszeresen találkozunk, ezek az összejövetelek mindenki számára lelki felüdülést jelentenek. Külföldön is jártam tanulmányúton, hogy más tájegységek motívumkincsét is – a szakkönyveken túlmenően –még jobban megismerjem.
