2024. július 16., kedd

Emlékezés egy embertelen korra

A magyarkanizsai Nagytemetőben tartottak pénteken közösségi kegyeletadást

Szűcs Orsolya éneke, valamint id. Pekla József és Rúzsa Sára versmondása tette még ünnepélyesebbé pénteken Magyarkanizsán a Nagytemetőben a halottak napi közösségi megemlékezést a ’44-es ártatlan áldozatok emlékműve előtt.

Alkalmi beszédében Forró Lajos történész elmondta: emlékezni jöttünk egy olyan korra, amikor a fékevesztett gonoszság kerekedett felül az emberi jóságon, amikor a gyűlölet volt az úr. Hatvannyolc évvel ezelőtt tombolt a terror a Délvidéken, a magyarkanizsai városháza pincéjéből is kihallatszott apáink, nagyapáink jajgatása. Akkor gyakran lehetett látni szalmával letakart lovas kocsit az erdészházi úton. A szállítmányok olyan gyakoriak voltak, hogy be sem temették az árkot, csak mésszel öntötték le a halottakat…

– A vajdasági levéltárban megtaláltam azokat a felkenetéseket, amelyeket szerb szomszédjaik írtak, ócska hamisítványok ezek, amelyekkel egy embertelen rendszer megpróbálta igazolni saját gaztetteit. Olyan ítéletek, amelyket apáink legyilkolása után hoztak. Milyen jogrendszer az, amely előbb gyilkol, azután ítélkezik? Nagyon fontos, hogy ne felejtsük el a mártírjainkat. Fontos, hogy Tóthfaluban ott áll Szabó Dénes plébános szobra, aki az utolsó pillanatig nem engedte el a segélykérő kezeket. Fontos, hogy a martonosi templomkertben áll Werner apátúr emlékhelye, hogy soha ne feledjük el azt az embert, aki szintén halálba ment a híveivel. Egy ilyen emlékhely a múlt vasárnap óta ott áll Óbecsén is, Petrányi Ferenc emléke előtt tisztelegve. Most vasárnap a horgosi Virág plébánosnak állítunk kegyelethelyet. November 21-én pedig Martonoson nagyapám egykori házában pedig megnyitjuk azt az emlékházat, ahol méltó emléket állítunk a második világháború áldozatainak. Gyakran beszélünk a megbocsátás szükségességéről, megbékélés csak akkor lehet, ha halottaink a temetőben nyugszanak – mondta Forró Lajos.

Miután Zapletán Géza esperes az alkalmi szertartás keretében az Úr áldását kérte az emlékhelyre, koszorút helyeztek el az áldozatok tiszteletére az önkormányzatnak, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának, a VMSZ-nek, az MNT-nek és több helyi intézménynek, pártnak a képviselői. Végül a megemlékezők az első világháború katonasírjainál is lerótták kegyeletüket.