A domborművet Simor Márton és Lezsák Sándor leplezte le (Fotó:Miskolci Magdolna)
Vasárnap a híveivel együtt ártatlanul kivégzett Virág István helybeli apátplébánosnak állítottak emléket a dr. Kiss-Rigó László Szeged-Csanád Egyházmegye püspöke által celebrált ünnepi szentmisét követően a horgosi Havas Boldogasszony római katolikus templom kertjében.
A Rákóczi Szövetség magyarkanizsai szervezete, a Délvidék Kutató Központ és a magyarkanizsai önkormányzat által szervezett avatóünnepségen többek között jelen volt msgr. dr. Pénzes János, a szabadkai egyházmegye püspöke, Huzsvár László nyugalmazott nagybecskereki megyés püspök, Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke, Kávai Szabolcs tartományi képviselő, Nyilas Mihály, Magyarkanizsa polgármestere, Bacskulin István, a horgosi helyi közösség elnöke, Teleki Júlia helytörténeti kutató, Sajti Enikő történész, Fodor István, a Zentai Történelmi Levéltár igazgatója és sok közéleti személyiség.
Megnyitóbeszédében Forró Lajos történész, a Délvidék Kutató Központ képviselője köszönetet mondott a támogatásért mindazoknak, akik segítették/segítik azt a programsorozatot, melynek keretében a Délvidéken mártírhalált halt lelkészeknek állítanak kegyelethelyet, elsősorban Magyarország külügyminisztériumának és Semlyén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettesnek, aki fővédnökként azonnal a kezdeményezés élére állt.
– A martonosi Werner apátúr és az óbecsei Petrányi apátúr után most újabb mártírunk előtt hajtunk fejet. Virág István horgosi plébánosra emlékezünk, aki sok paptársához hasonlóan nem engedte a segélykérő kezeket, híveivel maradt a vészjósló napokban. Azt szeretnénk, ha a hívek itt a templomkertben leróhatnák kegyeletüket emléke előtt. Itt kell állnia ennek a emlékhelynek, egy rossz kort idézve. Örömmel jelenthetem be, hogy folytatni tudjuk a munkát, mert nagyon fontos, hogy ezt az időszakot ne feledjük. A 44-es áldozatokon mai napig ott a háborús bűnös bélyeg, ezért nagyon fontos, hogy felemeljük szavunkat, és küzdjünk a történelemhamisítás ellen – jelentette ki Forró Lajos.
Kávai Szabolcs rámutatott arra, hogy amikor megemlékezünk a 44-es áldozatokról, akkor elsősorban előttük rójuk le kegyeletünket, másrészt jövőnket is meghatározzuk.
– Ma, amikor már nyíltan megemlékezhetünk áldozatainkról, mégsem nyugodhatunk meg teljesen. Több mint két évtizede elkezdődött küzdelmünk az igazságért még csak félúton van. Csak akkor lehetünk a valóságban is egyenjogú polgárai ennek az országnak, ha megtörténik az áldozatok teljes és feltétel nélküli rehabilitációja, az ártatlanul kivégzett magyarok hozzátartozóinak erkölcsi és anyagi kárpótlása. A célok megvalósulása még nagyon messze van, de meggyőződésem, hogy elérjük őket, kompromisszumok nélkül. Felemelő érzés, hogy ebben a magyarság egységes. Erre a legjobb példa, hogy ez az emlékmű magánszemélyek, pártok, civil szervezetek, az önkormányzat, helyi közösség összefogásából született – mondta a tartományi képviselő.
Lezsák Sándor Lakiteleknek, Horgos testvértelepülésének üdvözletét, a magyar országgyűlésből Kövér László elnök úr bátorító gondolatait hozta, és a jövendő milyenségére kereste a választ.
– Egy út van előttünk, a többi járhatatlan, ez az út a határon átívelő nemzetegyesítés történelmi korparancsa, és az együttélés biztonságának a megteremtése. Ha ezen az úton visszatekintünk, az elmúlt évszázad, a magyarság történelmének leggyászosabb időszakát idézhetjük fel. A Magyarország sorsát meghatározó drámai történések a mártírsorsú Virág István életének foglalata is lehet. Jelképesnek tekinthető, hogy a születését követő napokban Budán kezdetét veszi az első országgyűlés, amely elvezet majd a kiegyezéshez. A félmegoldások, féligazságok, nagyhatalmi kényszerek, a pártviszályok pedig sodorják Magyarországot a lövészárkokba. Virág István több mint 35 éven át volt itt híveivel, megtapasztalhatta a világpolitika helyi következményeit. Isten szolgája volt, aki tisztességével vívta ki a helybéliek megbecsülését. Nagy műveltségű, szerény emberként ismerték, aki érzékeny volt a társadalmi problémákra, a nagy gazdasági válság idején szegénykonyhát működtetett. Saját jövedelméből segítette a rászorulókat, tekintet nélkül nemzeti hovatartozásukra, vallásukra. Miért gyilkolták le kegyetlenül? Mert erkölcsi példa volt – verd meg a pásztort, és szétszéled a nyáj – idézi a szentírást a történéseket feltáró Matuska Márton. A kutatásai alapján összeállított listán, mely a brutálisan legyilkolt egyházi személyek névsorát tartalmazza, 34 nevet olvasunk, a 7. Virág István horgosi apátplébános. Emléktáblája előtt állunk, és rendkívül nagy történelmi bátorság, rendíthetetlen hit kell ahhoz, hogy reménykedjünk abban: a gonosz nem győzedelmeskedhet, hogy reménykedjünk az erkölcsi kárpótlásban, hogy az áldozatokat eltemethessük, hogy ez életre keltse a megbékélést szerbek és magyarok között. Itt, a Kárpát-medencében, a globalizáció létünket fenyegető válságokat hozhat, amelyek növelhetik a veszélytudatot és a felismerést. Össze kell fognunk, mert csak együtt leszünk képesek a történelmi viharok verte tájon biztonságot, gazdaságot, gazdagságot, együttélést, távlatos nyugalmat teremteni – vélekedett Lezsák Sándor.
Hangsúlyozta, hogy a magyar kormányzat felelősséget érez az elcsatolt területeken élő magyar nemzetrészekért, képességéhez és erejéhez mérten biztosítani akarja az őshonos magyarság védelmét, segíteni jogainak gyakorlását, és ez azt is jelenti, hogy a történelmi megbékélés reményében alakítja kapcsolatait a környező országokkal.
Nyilas Mihály szerint az emlékhely önmagán túlmutat, Virág István emléke valami többet szimbolizál, mint egy ember tragikus sorsát.
– Ez az emlékhely egy egész közösség, a vajdasági magyarság megkövült fájdalmát és múltba tekintő igazságkeresését jelenti. Ezzel az emlékművel egy üzenet születik a jövő generációjának, a tragédiára emlékeztetve. Az 1944. november 20-án legyilkoltak között volt az apátplébános is, akinek legnagyobb bűne az volt, hogy az 1942-ben felállított magyar országzászlót az akkori községháza előtt megáldotta. Az áldozatok hamvaitól megtagadták a végtisztességet. Fájdalmas feladat maradt ránk: emlékeznünk kell, a mártírok sorsa örök érvényű üzenetként kell hogy éljen, de nem szabad, hogy a harag sötét felhője borítsa. Nemcsak a vajdasági magyarság mártírjai ők, hanem az egyetemes nemzeté is. Sziklaszilárd eltökéltségnek kell éltetnie emléküket – mondta Nyilas Mihály.
Miután Lezsák Sándor és Simor Márton szobrászművész, a dombormű alkotója leleplezte az emlékhelyet, Pénzes János kérte rá az Úr áldását, az emlékezők pedig elhelyezték előtte a kegyelet virágait.
