Tömören talán így lehetne meghatározni Pejin Lea zentai születésű fiatal költőnő nyers, nemegyszer kényelmetlen dolgokat feszegető, nemcsak a szerelem és a magány regiszterében mozgó, hanem olykor politikai töltettel is rendelkező karcos verseit, amelyekből szombat este a Zentai Városi Múzeum közönsége is ízelítőt kapott. A Szegeden dolgozó szociológust, irodalmárt első, Nyugati csiga körfűrésszel álmodik, illetve két évvel ezelőtt megjelent, hogy meg sem érte című legújabb verseskötete kapcsán Szűcs Lázár Anikó és Beszédes István faggatta.
A hogy meg sem érte című második könyvében a szerző folytatja az elsőben elkezdett féktelen gondolatmenetet, az olvasó elé tárva egy mindenféle modorosságtól mentes, nyers, lényegre törő, érzelmes, fájdalmas, néhol keserédes, lázadó és megmondó lírai naplót.
– Azt hiszem, a versek, amiket írok, nőnek velem – mondta Pejin Lea, és hozzáfűzte, hogy első kötete egy húszéves kislánynak a szüleménye, a mostani pedig egy huszonhat éves kislánynak vagy egy kicsit érettebb lánynak az alkotása.
– Remélhetőleg egyfajta fejlődés ez. Nekem lelki fejlődés is, meg remélem, hogy versben is az – jegyezte meg, és hozzáfűzte, hogy az első kötete kicsit csapongó, tinédzseres hangvitelű, ami hű volt ahhoz, ahogyan akkoriban érzett, a másodikon talán már érződik, hogy egy kicsit lenyugodott, és az elsőhöz képest más dolgokra is összpontosít. Elmondta, hogy az első kötetében főleg azt fejti ki, hogy milyen vajdaságinak lenni Magyarországon, a másodikban pedig már egy néhány éve ott élő emberként tekint a világra.
A fiatal szerző beszélt az alkotásainak stílusáról is, egy kicsit nyersnek mondaná őket, és nem is titkolja, hogy keveset „dolgozik” rajtuk.
– Azt hiszem, ez adja nekik azt a direktséget, ami miatt érezhető rajtuk, hogy azt írom le, amit gondolok – magyarázta, majd hozzátette, hogy a második kötet költeményein már sokkal többet dolgozott. Visszatért hozzájuk, és formálta őket, ami az első kötete írásakor nem volt jellemző.
Pejin Lea a tervei kapcsán elmondta, hogy érzései szerint még érnie kell, és a művészethez való hozzáállásában is ki kell találnia, mit akar ezekkel kezdeni, mert pillanatnyilag úgy érzi, most inkább dolgozgat, mintsem bármit is tegyen azért, hogy komolyabban vegye a zenét és az írást.
Nyitókép: Pejin Lea két kötetéről beszélgettek
