2024. november 26., kedd

A baranta több mint magyar harcművészet

Az adai Csodaszarvas Barantacsapat új tagokat toboroz a Baraparti iskolában
Sziráki Miklós és Varnyú Árpád párharcban mutatják be a bot használatát (fotó: csin)

A hagyományos magyar harcművészetként meghatározott baranta több egy harcművészeti irányzatnál, hiszen a barantázó legfontosabb feladata, hogy a testedzés mellett lehető legalaposabban megismerje, magáévá tegye a magyar kultúrát is. A baranta Magyarország leggyorsabban fejlődő harcművészeti irányzata.

Az anyaországban mostanság több mint 70 helyszínen legalább 2500 fő gyakorolja a régi magyar történelmi harci testkultúrából táplálkozó technikákat. Emellett Felvidéken és Székelyföldön is vannak barantázók. A Délvidéken két csapat tevékenykedik, a Fehérlófia Bácskossuhtfalván és a Csodaszarvas Adán.

Az adai barantacsapatot az elmúlt évben kezdte megszervezni Sziráki Miklós, Varnyú Árpád közreműködésével. Ők ketten vezetik az edzéseket és irányítják a csapatot, amelynek bejegyzése már folyamatban van. A barantázók a szép idő beköszöntével a természetben gyakorolnak, ősztől tavaszig viszont a Baraparti iskolában, ahol szeptember 6-tól, keddtől tagtoborzót is tartanak. Sziráki Miklós elmondta, az edzéseket kedden és csütörtökön 18.30 és 20 óra között tartják az iskola tornatermében, ahova minden érdeklődőt szívesen látnak kortól és nemtől függetlenül, hiszen a baranta nemcsak a fiúk, hanem a lányok számára is kitűnő testedzési forma.

– A baranta a IX. és a XX. század között élt magyarság kiképzési formáira épülő fegyveres és pusztakezes harcművészeti irányzat. A baranta nem egy vagy több mester alkotása, hanem a magyar nép, mint kultúrkör összegzett tudásanyagának tükröződése a sajátos testkultúrában – magyarázta Sziráki Miklós. – Az edzéseken a barantázók elsajátítják a bot és gyakorlószablya forgatását, az ostor használatát, de a harcművészet emellett különféle harci technikákat ölel fel, a birkózástól az íjászatig. A baranta legfontosabb fegyverei: íj, szablya, kard, rövid és hosszú bot, fustély, kelevéz, kopja, fokos, pajzs, csatabárd, ostor és kés. A tréningeken bőgatyában edzünk, már akinek van. A baranta egyik fontos sajátossága, hogy gyakorlása nem képzelhető el baranta közösség nélkül. A közösségen belül ápoljuk a magyar kultúrát, amely életünk szerves része. A csapatoknak egyik fontos feladata a helytörténet és a magyar néprajz pontos megismerése, ezen belül pedig a magyar testkultúra még rejtett elemeinek összegyűjtése is. Egy barantázó harcol, táncol és énekel. A legfontosabb feladata, hogy a lehető legalaposabban megismerje és magáévá tegye a magyar kultúra egészét, amelynek a harcművészet csak egy része, bár az edzéseken főként ezzel foglalkozunk. A baranta harcművészettel csak az foglalkozik eredményesen, aki életmódszerűen éli meg annak minden tartalmát – mondta Szikráki Miklós, aki megjegyezte, hogy mivel a barantázók számára fontos a közösség, ezért igyekeznek együttműködni a bácskossuthfalvi Fehérlófia Barantacsapattal is.

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás