A napokban fejeződött be az az Európai Unió által támogatott projektum, melyben két szerbiai egyesület, a Ci-Fi Civil Központ és a Rozetta Kézművestársaság, valamint két magyarországi szervezet, a Dél-alföldi Regionális Társadalomtudományi Kutatási Egyesület a Duna–Tisza Közi Népművészeti Egyesülettel közösen vett részt. A projekt a hagyományos mesterségek fennmaradásához járult hozzá. A projektzárás apropóján Nagy Abonyi Ágnessel, a Rozetta Kézművestársaság elnökével a kézművességről, a régi mesterségekről beszélgettünk.
– A régi mesterségek mennyire maradtak fenn itt nálunk, a Tisza mentén?
– Azok közül a mesterségek közül, melyek az iparosodás alkalmával kiváltak, és háziipari ágazatok lettek, sok olyan maradt meg, mely műveléséhez kézi erő kellett. A kosárfonás és a csuhémunka nagyon jellemző erre a térségre és egész Bácskára. A 90-es évektől én is igyekeztem megkeresni ezeket a mestereket, hogy átmentsük a tudásukat. Manapság egyre jobban értékeljük a népi iparművészeti dolgokat, és azokat a kézműveseket nevezzük igazából kézműveseknek, akik a nép iparművészeti ágazatban tevékenykednek. A kosárfonáson és a csuhémunkán túl a szalmamunkák jellemzik még ezt a térséget. A szalmamunkákkal többnyire a bunyevácoknak köszönhetően ismerkedtünk meg, főleg Szabadka környéki szalmafonóktól tanulták meg az itteni emberek. A felsoroltakon kívül a polgári és a paraszti fehérhímzés jellemző még kimondottan erre a vidékre, és ezt a mintakincset sikerült jól begyűjteni és átültetni a mai modern öltözetekbe.
– A mai rohanó világban a népi iparművészet megélhetést nyújt-e a művelőjének?
– Nem igazán tudnak megélni csakis ebből, mert ezek elkészítéséhez idő kell. Ezt elsősorban szeretni kell, és minden tudást, minden értéket, a saját egyéniséget is bele kell adni, hogy eladható legyen. A vajdasági piacokon nehéz őket értékesíteni, de én úgy tapasztalom, hogy a magyarországi jelesebb eseményeken már értékesíteni lehet őket. Akik már olyan minőségi kézművesmunkát tudnak kiadni a kezükből, amelyek pl. a Mesterségek ünnepén is megállják a helyüket, ők már el tudják adni alkotásaikat. Ők már akár meg is élhetnek belőle, hiszen az ő munkáikat keresik. Ezekből a termékekből nem lehet sokat készíteni, a zsűrizett példányokból korlátozott számban készíthet az iparművész. Akik ismerik és értékelik a népművészetet, azok megbecsülik ezeket a darabokat, és nem sokallják az árát sem.
– A mi kézművestársaságunk 2008-ban alakult, és azóta odafigyelünk a közeli és távolabbi, kézműves programmal dúsított rendezvényekre, és igyekszünk ott lenni. Mi is azt figyeltük meg, hogy egyre több alkalom adódik a bemutatkozásra, rendszeresen hívják a kézműveseket az ünnepségekre, össznépi mulatságokra. Különösen ebben az évben volt nagyon sok meghívásunk, nem is tudtunk mindnek eleget tenni.
– Mely vajdasági esemény hasonlítható leginkább a budapesti Mesterségek ünnepéhez?
– A szabadkai Interetno Fesztivál a legnagyobb ilyen szempontból, oda is csak a legjobbak jutnak be. Kézműves-bemutatók, vásári standok is vannak, és az esti koncertek, táncházak is nagyon színvonalasak. Szép rendezvény még az óbecsei Régi mesterségek vására, ez most volt szeptember elején, de mivel a zentai városnappal egybeesett, mi nem tudtunk ott lenni. Idén először a horgosi Szent István-napi ünnepségre is meghívták a kézműveseket, kiállítást, vásárt és bemutatókat is rendeztek. Számos falunapon, kenyérszentelőn, aratóünnepségen megjelennek ma már a kézművesek, de sok helyen csak néhány standot találunk, igazi nagy kirakodóvásár még kevés van.
– Tavasz óta a zentai vásárban is van kézművesutca. Mit tapasztaltak, van kereslet a kézművestermékekre?
– A zentai vásárnak nagy hagyománya van, még a néprajzi lexikonban is benne van. Nagy tömeg jelenik meg mindig, és nagy vásárlóerő kellene hogy legyen, ezért is gondoltuk úgy, hogy megszervezzük. Mi felelünk azért, hogy a kézművesutcában csak olyan kézművesek áruljanak, akik minőségi terméket készítenek. Már megszoktak bennünket az emberek, jönnek, bámészkodnak, de vásárló még kevés van, mert a tömegáru sokkal olcsóbb. Egy kézi készítésű gyermekjáték drágább, mint egy silány műanyag, de biztosan nem fog néhány nap múlva eltörni, szétesni. Akik már vásároltak nálunk, azok rendszerint visszatérnek. Főleg használati tárgyakat szeretnek vásárolni a mi kézműveseinktől. Leginkább a vesszőből, csuhéból, textíliából készült dolgokat keresik, esetleg olyan emléktárgyakat, melyek nem kerülnek sokba.
