Ismét egész napos vigadalom volt Felsőhegyen, a környékbeli és a távolabbi településekről ezúttal kukoricamóvára gyűltek össze a résztvevők. A kukoricatörő versenyen kívül volt főzőverseny, süteménykóstolás, tökvicsori-készítés, kukoricafosztás és más érdekességek. A rendezvény késő este bállal fejeződött.
Kedvezett a november eleji időjárás a vasárnap Felsőhegyen megtartott kukoricamóvának. Igaz, a szél napközben jócskán feltámadt, de legalább nem volt hideg, így nem fázott a kezük a kukoricaszedőknek. A rendezvény már korán reggel a falu központjában disznóvágással kezdődött, majd a megnyitó után a kukoricaszedésre benevezett csapatokat teherautóval és traktorral szállították ki Törtei István tanyájához, ott volt ugyanis az erre az alkalomra meghagyott kukoricatábla. A munka előtt Törteiék mindenkit vendégül láttak a tanyájuk udvarán, az asszonyok zsíros kenyeret, pogácsát, tökös gabanyicát szolgáltak fel, forralt borral, pálinkával, teával kínálták a vendégeket, és természetesen a nótaszó sem maradt el. Ennek a kis kitérőnek köszönhetően a kilenc órára tervezett kukoricatörő verseny végül tíz órakor kezdődött el, de ez senkit sem zavart, mindenki jól érezte magát. Egy kis pálinkával a gyomorban, de annál vidámabban indult meg aztán a kukoricatörés.
A kúpozáshoz is érteni kell
A vidéki és a Zenta községbeli csapatok külön versenyeztek, minden csapat öt tagból állt. A vidékiek között voltak adaiak, moholiak, szanádiak, hódegyháziak, tiszaszentmiklósiak, szajániak, zentagunarasiak, tóthfalusiak, feketeóiak, magyarcsernyeiek és silaciak. Zenta községből Felsőhegy, Gombosfalu, Orompart és Zenta csapata állt munkába. A tapasztalt kukoricatörők gyorsan haladtak, igyekeztek is a munkával, hiszen a szél egyre erősebben kezdett fújni. A zsűri mégsem a gyorsaságot, hanem a minőséget osztályozta, és véleményük szerint a legszebb és legtisztább munkát a vidéki csapatok közül a magyarcsernyeiek végezték, a Zenta községbeliek közül pedig az orompartiak.
Néhány kukoricatörővel el is beszélgettünk, mindegyikük azt hangsúlyozta, azért járnak erre a rendezvényre, mert régi ismerősökkel találkoznak, és mindig nagyon jól érzik magukat.
Boros Gyevi Mária, az oromparti csapat tagja elmondta, már harmadik éve járnak vissza a felsőhegyi kukoricamóvára.
– A mi csapatunk jól összeszokott, két férfi van, meg hárman vagyunk asszonyok. Az egyik férfi nagyon szereti vágni, mi négyen meg szedjük. Amikor le van szedve, nyolc sort hányunk egy rakássorba, és a kúpokat is úgy csináljuk, hogy a kocsi elférjen tőle. Szeretjük a tiszta munkát. Mindenki a saját szerszámával dolgozik, a cövekkel vagy a szárvágóval.
Kőrösi Ferenc, a zentai csapat tagja még a szüleitől tanulta a szárvágást.
– Gyerekkorom óta szedjük meg törjük a kukoricát, ezért nagyon szívesen jövünk ilyen rendezvényekre, nemrég Feketetón is voltunk. Ilyenkor mindig találkozunk a régi ismerősökkel. Az aratóünnepségen is rendszeresen ott vagyunk. A csapatban én vagyok a szárvágó, ezt nagyon szeretem csinálni, jó a szárvágóm is, jó éles.
Míg kint a földön a csapatok a kukoricát szedték, a falu központjában javában zajlott a disznóvágás, a főzőverseny. Mire a kukoricatörők visszaértek, az ebéd is jócskán kész volt, de előtte még a zsűri értékelte a pálinkákat, a kukoricából és tökből készült süteményeket, kalácsokat. A délután is eseménydús volt, egyesek tökvicsori-készítésben mérettettek meg, mások tökmagtörésben, ismét mások kukoricafosztásban. A fárasztó nap utolsó eseménye a Művelődési Házban este megrendezett kukoricabál volt, ahol a Tresnyeváci Ászok húzták a talpalávalót.
