2024. július 16., kedd

Átadták Zenta legrangosabb elismeréseit

Mellik Zoltán, Miklós Miklós és Recskó Béla az idei díjazottak

Hétfő délelőtt a zentai városháza dísztermében megtartották a Községi Képviselő-testület városnapi díszülését, amelyen átadták a város legrangosabb kitüntetéseit.

Juventus Pro Urbe Díjban részesült Miklós Miklós, akinek zeneművészi tehetsége és tevékenysége valódi példakép a kezdő és haladó zenészek számára, ezért is érdemelte ki a kitüntetést. Pro Urbe Díjban részesítették Mellik Zoltán asztalitenisz edzőt, aki évtizedeken át öregbítette a város és a zentai sportélet hírnevét azzal, hogy versenyzői számos díjjal tértek haza a tartományi és köztársasági versenyekről, valamint Európa- és világbajnokságokról. A harmadik rangos elismerést, a Pro Urbe Életmű Díjat Recskó Béla festő és kopjafafaragó kapta, aki 1970-óta van jelen van Zenta képzőművészeti életében és alkotói tevékenységét számos egyéni és csoportos kiállítás igazolja.

A díjak átadását megelőzően a Musica Tisiana előadásában felhangzott a szerb és a magyar himnusz. Ezt követően a Stevan Sremac Szerb Művelődési Központ Đeram népdalkórusa egy népdalt adott elő, majd Komáromi Lepár Krisztina, népdalénekes zentai népdalokkal köszöntötte az ünneplőket.

Gergely Árpád felvétele

A díszülésen Czegledi Rudolf polgármester mondott ünnepi beszédet, amelyben visszaemlékezett a zentai csatára.

– Örömteli számomra, hogy köszönthetem önöket a dicsőséges zentai csata 326. évfordulója jegyében szervezett városnapi ülésen. Büszkeség zentainak lenni. Az írott történelmünk több mint 800 éves, hiszen 1216 óta jelen van a szűkebb és tágabb környezetünk történelmi formálásában. Ma impozáns emlékpark őrzi a csata színhelyét, ahol méltón lehet megemlékezni a sorsunkat alakító eseményekről. Az Oszmán Birodalom nem kímélte sem a lakosságot, sem a gazdasági javakat. Rombolt, pusztított, és nem volt, aki megállítsa. A zentai csata 1697. szeptember 11-én zajlott le, és a törökellenes felszabadító háború egyik legjelentősebb ütközete volt. Az elmúlt időszakban a zentaiak próbáltak emléket állítani a nagyszerű hadvezérnek a csata helyszínén, de támogatás és összefogás híján nem sikerült. Hosszú történések vezettek ahhoz, hogy ma ilyen nagyszerű eseményre emlékezhetünk. A zentai csata győzelmének méltó emléket kell állítani szívünkben, lelkünkben, és részese kell, hogy legyen a mindennapjainknak. Reményt adva, hogy ha közösen megteremtjük a lehetőségeket, akkor a problémákkal szemben hatékonyan tudunk fellépni és megoldásokat keresni – fogalmazott Czegledi Rudolf polgármester, majd kitért a városban zajló infrastrukturális beruházásokra, és büszkén ismertette az elért eredményeket.

Az ünnepség után Mellik Zoltán kérdésünkre elmondta, óriási megtiszteltetés számára, hogy átvehette a díjat. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kitüntetés elismerés a zentai asztaliteniszklubnak, valamint a zentai sportnak is.

– Ezúton szeretnék köszönetet mondani az edzőtársaknak, a szülőknek, a mindenkori elnökségnek és a támogatóknak, valamint a szurkolóknak, akik végig kitartottak mellettünk, és nem utolsósorban a zentai önkormányzatnak is, amely támogatott bennünket. A nyugdíjas évek alatt is része lesz az életemnek a sport, persze egy kicsit visszafogottabb tempóban, de szeretnék még segíteni a klubnak, hogy elérje a régi színvonalat – mondta az edző.

Gergely Árpád felvétele

Miklós Miklós elmondta, hogy a díj még nagyobb erőt és motivációt ad ahhoz, hogy folytassa a megkezdett munkát.

– Szeretném fejleszteni magam, és még magasabb szintre emelni a tudásom. Meglátjuk, mit hoz a jövő, de nagyon örülök a díjnak – fogalmazott Miklós Miklós.

Recskó Bélát elmondása szerint meglepetésként érte a díj híre, és nagyon meghatotta.

– Nem is gondoltam, hogy kaphatok egy ilyen elismerést, hiszen nálam sokkal nagyobb művészek is vannak. Átfutott az agyamon az elmúlt esztendők során, hogy hátha majd én is részesülök egyszer egy szép elismerésben, és lám-lám, csak lett belőle valami – mondta Recskó Béla.

A díszülés előtt a vendégek és a város képviselői megkoszorúzták a Tisza-parti emlékhelyet, és az emlékharangot is megkongatták. 

Nyitókép: Gergely Árpád felvétele