Hiánypótló könyvet mutattak be szombaton este Zentán a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet oszlopcsarnokában. Zentai Tünde magyarországi etnográfussal, A festett népi bútor – A dunai stíluskör és Komárom című kötet szerzőjével Ament Éva bútorfestő és népi iparművész beszélgetett.
A magyarországi etnográfusnak a Hagyományok Háza gondozásában megjelent könyvét kezükbe vevő olvasók a népművészet egyik legfontosabb ágával ismerkedhetnek meg, amely mindmáig nem került a kutatások előterébe. A magyar és az európai kultúra páratlan értékű faragott, festett díszbútorai jelennek meg benne, gazdag műelemzéssel, a népi lakáskultúra és az asztalos-kézműipar történetébe ágyazva. A mű központi témáját a dunai stíluskör és a híres komáromi asztalosközpont bútorai képezik.
– A népi bútorokra már a reformkorban felfigyeltek, és a XIX. század végén annyira divatba jöttek, hogy akkor az arisztokrácia, majd az értelmiség körében is vásárolták ezeket. Így többek között Bartók és Andrássy gróf is vásárolt egyet, és ennek hatására megerősödött a folklorizmus. Kalotaszegen például felelevenítették és újra gyártatták a régi bútorokat. Ennek ellenére e festett bútorok feldolgozottságában vannak komoly hiányosságok, mivel még mindig nem készült róluk monográfia – nyilatkozta lapunknak a szerző, és hozzáfűzte, hogy a festett bútorokat illetően öt nagytáji stílusról beszélhetünk, amelyek a XVIII. században alakultak ki, és azóta sincsenek kellően feldolgozva. Egyedül a Felföldről létezik egy múzeumi vegyes kiadvány, amelyben az ácsolt bútorok is benne vannak.
Zentai Tünde e kiadvány kapcsán megjegyezte, hogy egyrészt fekete-fehér technikával nyomtatták, ami nem ideális a festett bútorok bemutatására, másrészt pedig más nagytájakról származó bútorok nincsenek benne.
– Kisebb központokról, kisebb asztaloskörzetekről jelentek meg cikkek, tanulmányok, ahogyan a lakáskultúráról és egyes bútorokról is készültek tanulmányok, de monográfia, illetve monografikus áttekintés, valamirevaló könyv ez idáig nem született a festett bútorokról – magyarázta a kiadvány szerzője, és megjegyezte, hogy miután tizenegy kötetben feldolgozott nagyon sok festett templomot, felmerült benne, hogy a festett bútorokkal is foglalkoznia kell.
A könyv bevezető részében megtudhatjuk, hogy a festett bútoroknak a magyar lakáskultúrában való megjelenését a XVII. századtól számíthatjuk, és innen kezdve foglalkozik a stílus korszakaival. Utána meg kifejezetten a komáromi bútorral.
– Létezett egy teória, amely óriásinak mutatta be a komáromi bútorközpontot, és félreértve ezt a kevés tényanyagon alapuló elméletet, ennek alapján minden festett bútort komárominak kezdtek nevezni. Rengeteg tárgyat és levéltári forrást megvizsgáltam, és arra a következtetésre jutottam, hogy a szakirodalmi elmélet szerint a komáromi láda négy stíluskorszaka közül – mert főleg ládát gyártottak, meg némi ágyat – az első kettőről nincs elég bizonyíték arról, hogy Komáromban készültek volna. Érthetően a feliratos komáromi festett templomok alapján próbálták azonosítani őket, de olyan laza (és távoli) a kapcsolat az ornamentikájuk között, hogy végül is nem állapítható meg pontosan, hogy valóban Komáromban készültek – hallottuk az esten.
Zentai Tünde elmondta, hogy a valódi komáromi bútorokat a rajtuk lévő vésett ornamentikáról lehet felismerni, amelyet ki is színeztek, és két korszakuk van, amit a XVIII. század (az 1720-as évek) elejétől követhetünk nyomon.
– Az 1920-as évekig festettek a komáromi asztalosok ládákat – jegyezte meg az etnográfus, majd hozzátette, hogy a komáromi bútorok késői korszaka a XIX. század derekán kezdődött. A két periódusban készült bútorok abban különböznek egymástól, hogy a régiek mély vésetűek és főleg tulipánosak, no meg páros faragott keretmű van a homlokzatukon, a későbbieknek is megvan ez a beosztásuk, viszont a tulipán helyett rózsakoszorú van, a mély véset helyett pedig vékony zsinórfaragás, amely úgyszintén koszorúkat ábrázol, vagyis két koszorús minta is van.
– Ezek biztosan komáromiak, mert a komáromi asztalosoknak még ma is élnek a leszármazottjaik, és ezeket a kétféle díszítésű vésett ládákat mindenki komárominak tekinti – magyarázta a szerző, aki hozzáfűzte, hogy ezek között datáltak is vannak, és feljegyzések is készültek róluk már az 1930-as években.
– Tehát ennek a könyvnek köszönhetően most már tisztán látjuk, hogy mi is a komáromi bútor, illetve mely bútorok nem azok – állapította meg a szerző, aki hozzátette, hogy a most megjelent könyv a „kisfia” a Duna mente festett bútorairól írt kötetének, amely nagy összefoglalója a festett bútor tematikájának. Mivel azonban a komáromi bútorról kialakított nézetek problematikusnak bizonyultak, nem lehetett egy kis fejezetben megírni, ezért írt egy külön könyvet a komáromi bútorról.
Nyitókép: Gergely Árpád felvétele
