Petőfi költészetének egy kevésbé ismert részletét hozta közelebb a hallgatósághoz dr. Reisinger János irodalomtörténész, aki Zentán, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet oszlopcsarnokában tartott előadást szerda este.
„Petőfi nagyon szerette és tisztelte a szüleit, amit az is mutat, hogy a magyar költészetben nála több apa- és anyaverset senki sem írt. És az álmokról sem, melyek gyakran látomássá formálódtak, a mi korunkról is. Ezt az ismeretlen Petőfi-költészetet mutatja be az előadás” – állt az esemény meghívójában.
– Ezúttal igyekeztem kitérni Petőfinek a szülőkhöz írt verseire, valamint az álmokról szóló alkotásaira is, de számomra most az egyik legnagyobb vers az, amit elégettettek vele. Persze, könnyen elégette, hiszen kiváló memóriája volt, mindent leírt volna újra. Ha például most itt megjelenne Petőfi, és azt kérnénk tőle, hogy szavalja el a János vitéz harmadik énekét, hibátlanul elmondaná. Négyezer évenként egy ilyen költő van, aki erre képes – nyilatkozta dr. Reisinger az előadása kapcsán.
Elárulta, hogy csak a közelmúltban kezdett el Petőfi költészetével foglalkozni, az Arany-évforduló után. Régen mindenki lebeszélte erről, amit meg is értett, hiszen az elmúlt kétszáz év alatt egy Petőfi-monográfiát tudtak csak kiadni. Ez Horváth János könyve, amely 1922-ben jelent meg.
– Ez megdöbbentő, hogy mennyire nem merünk Petőfivel farkasszemet nézni, ahogyan Babits fogalmazott. Ennek az oka talán a gondolatainak a tisztasága lehet, illetve az, hogy Petőfi csak egyharmad részben volt dalköltő, kétharmad részben episztola és gondolati költemények szerzője. Az ő eszméi ma is nagyon időszerűek, hiszen az ilyen kérdések, mint például szabadság vagy biztonság, ez ma nemcsak egész Európát, hanem az egész világot foglalkoztatja. Petőfi egész munkássága a szabadság kérdése, az emberi létezés alapproblémái körül forog – mutatott rá az irodalomtörténész, majd hozzátette, hogy szerinte korunk nem a gondolkodás kitüntetett kora, és nem merünk szembesülni azzal, hogy végig kellene gondolni a dolgokat, mielőtt bármiről véleményt nyilvánítanánk.
Dr. Reisinger rámutatott, hogy amennyiben Petőfit szeretnénk még jobban megismerni, akkor az általa írt versek mélyére kell nézni, mert ő azokban élt. Mindemellett a magyar nyelvnek is olyan művésze volt, aki 170 év után is ugyanolyan friss maradt.
– Berzsenyi, Vörösmarty és Arany is nagy költők voltak, de őket nehezebb olvasni, és még nehezebb azonosulni bizonyos eszmékkel. Petőfi nagyon igazságszerető volt, és ezt minden ember megtanulhatná tőle – magyarázta az irodalomtörténész.
Dr. Reisinger előadására nagyon sokan kíváncsiak voltak, szinte megtelt a VMMI oszlopcsarnoka. Aki azonban az otthonában is szeretett volna tovább foglalkozni az előadáson felvetett gondolatokkal, esetleg az irodalomtörténész más témafeldolgozásait is szívesen megismerte volna, az előadást követően megvásárolhatta a kiadványait is.
Nyitókép: KGN felvétele
